Alexandra, a csiszolatlan gyémánt

„Eljön az idő, amikor az ember lábhoz teszi a fegyvert, és belátja, tévedett. Tarlós Istvánt sok támadás érte, de tény, ami tény: van szeme. Felismeri a rejtett tehetséget, a márványtömbbe zárt szobrot, megtalálja a csiszolatlan gyémántot. Sokan nem értették, miért került a főpolgármester-helyettesi székbe Szalay-Bobrovniczky Alexandra. Sőt többen olyan nemtelen vádakat fogalmaztak meg, hogy csak azért esett rá a választás, mert a férje, Szalay-Bobrovniczky Kristóf a kormányközeli Századvég Alapítvány feje. Ez, most már biztos, hazugság.

Hisz a tehetség utat tör magának. Szalay-Bobrovniczky az Indexnek adott interjújában bizonyságát is adja, a politika legszebb rózsája bimbózik a Városház utcában. A humán területért felelős főpolgármester-helyettes minden idők legfiatalabbja ebben a pozícióban. Nyilván tud valamit, hisz még a jogi diplomáját sem tudta letenni, máris fontos pozícióba kerül. Politikai csodagyerek? Nem túlzás ez a megállapítás, hisz például a hozzá tartozó hajléktalanügy kapcsán is példátlan éleslátásról tesz tanúbizonyságot: »Én úgy nézek a hajléktalanokra, mint olyan emberekre, akik kint vannak az utcán.« Minden ott van ebben a mondatban: távlatosság, empátia, érzékenység. (...)

Na, de most már tényleg elég az ízetlenkedésből, hisz azért vannak tények, amiket nehéz elhallgatni. A felújított margitszigeti zenélő szökőkút dalkínálatát Szalay-Bobrovniczkynek sikerült pár forradalmi lépéssel felfrissíteni: »George Ezra Budapest című számára (Tarlós – a szerk.) azt mondta, hogy nem a szíve csücske, de menjen, meg befért egy Michael Bublé-szám is, a Feeling good.« Ennek hallatán azért még a mostani fővárosi vezetés legádázabb ellenségei is megemelik a kalapjukat.”