Nem vagyok áldozat, nő vagyok, akire ugyanúgy kihívások várnak, mint bárki másra.
„Úgy tűnik, a szocialista megközelítést egyfajta feminista szemszög próbálja felváltani, ahogy a hangsúlyok is átalakulnak. Most akkor jó vagy rossz nőnek lenni?
Nő vagyok, de nem feminista. Tudok viszont én is büszke lenni. Büszke vagyok minden nőre, aki nem tud abban hinni, hogy nőnek lenni egy vesztett pozíció lenne. Büszke vagyok azokra, akik nem hiszik el, hogy többet dolgoznak mint a férfiak – ugyanazokért az előnyökért. Inkább azt mondom, másképp csináljuk. Büszke vagyok azokra, akik tudják: nőnek lenni mást jelent, de semmiképp sem rosszat.
Büszke nő vagyok. Elfogadom a virágot, a bókot, szeretek nőkkel és férfiakkal dolgozni. Jó érzéssel tölt el minden feladat, munka, megoldandó kérdés ami rám vár. De nem vagyok áldozat, nő vagyok, akire ugyanúgy kihívások várnak, mint bárki másra. Legyen a politika világa vagy magánélet. Igen. Nő vagyok.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
