„Még neve leírása is fájdalmas, mert az árulás olyan fokát mutatja be, amire példa eddig nem volt. Messze veri Pozsgait és Szűröst, hiszen róluk mindenki tudta az MSZMP-ben, hogy eltérő okból, de zavaros fejű emberek.
Róla sosem voltam nagy véleménnyel, ő egy igazi középszer, aki sokra vitte. Szegény Toller ha élne, most jutna a temetőbe kegyeltje cselekedetétől. Puch és Toller sok munkát tett a karrierjébe, 98-ban még arra is futott az erejükből, hogy Gál Zoltánt megpuccsolva őt tegyék meg a szocialisták parlamenti alelnökének.
Nagyon sok esetben butácska, indulatos volt, zavarta Lendvai Ildikó esze, Gurmai Zita szervezési képessége, Herzogh Edit széleskörű nemzetközi elfogadottsága. Ha véleménye volt, próbált nép-nemzeti lenni, amit tanácsadói találtak ki neki, majd annyira beleszeretett a szerepbe, hogy el is hitte.”