Feminizmus(ok)ról – a szabadság szemszögéből

2015. március 13. 14:34

A szabadságot, a jogtudatosságot, az egyéni lehetőségek hatékony kihasználását nem lehet rákényszeríteni senkire. Támogatással, oktatással, pozitív példákkal és ösztönzőkkel viszont elérhető szerves, egyéni döntéseken alapuló és hosszan tartó változás.

2015. március 13. 14:34
Csaba Réka
Republikon

„A szabadságot, a jogtudatosságot, az egyéni lehetőségek hatékony kihasználását nem lehet rákényszeríteni senkire. Támogatással, oktatással, pozitív példákkal és ösztönzőkkel viszont elérhető szerves, egyéni döntéseken alapuló és hosszan tartó változás. Elismerem, hogy a kvótáknak, vagy felülről irányított, társadalmi változást célzó intézkedésnek is lehet pozitív eredményük. Viszont azt állítom, hogy nagyon sokan vannak olyan lányok és nők, akik önként választanak hagyományosan nőiesnek tekintett, és köztudottan alulfizetett pályát vagy pozíciót (pedagógus, ápoló, asszisztens). És olyanok, akik munka helyett a családot és a gyereknevelést választják, akik nem akarnak politikai döntéshozói vagy vezetői pozícióba kerülni, és akik nem követelik ki maguknak az egyébként vágyott magasabb fizetést. Feltételezem, hogy tisztában vannak ezeknek a döntéseknek a következményeivel. Lehet, hogy nem tudják, hogy dönthetnének másként is, de sokkal valószínűbbnek gondolom, hogy sokuknak racionális magatartás a hagyományos(abb) női szerepeknek és sztereotípiáknak való megfelelés, és az ezek szerint választott képzés, karrier, életút. Beleértve a nők esetében a háttérben maradást, a kockázatkerülő magatartást, az állandó harcok helyett a helyzet elfogadását, ideértve akár az anyagi függést is – amennyiben felnőtt emberek közös megegyezéséről van szó. Sokan nem akarnak, és nem is tudnának egy csapásra másként dönteni, akármilyen hangosan mondja nekik bárki, az államot is beleértve, hogy hogyan »kéne« dönteniük, hogy csökkenjen a nemek közötti anyagi, társadalmi és politikai különbség, és kiegyenlítettebbé váljanak a hatalmi viszonyok. Nem is akarom, hogy az állam mondja meg nekik. Akkor sem szeretem az állami beleszólást vagy kényszert az emberek magánéletével és a döntéseivel kapcsolatban, ha a célt jónak tartom. Ez az alapelveim közül az egyik legfontosabb. (Fontosnak tartom leszögezni, hogy a kapcsolaton vagy családon belüli erőszak semmiképpen nem az áldozat döntése, és az államnak az egyik legfontosabb feladata, hogy megfelelő rendszert működtessen az ilyen helyzetek felismerésére és kezelésére, az áldozatok támogatására.)

Nem vagyok elégedett a jelenlegi helyzettel. Az első felháborodás után viszont mindig a jó példákat igyekszem megismerni és alkalmazni. Amelyek azt bizonyítják, hogy állami kényszerítés nélkül teremthető meg olyan támogató környezet, amelyben a nők és férfiak saját képességeik és vágyaik szerint hozhatják meg döntéseiket, és nem a hagyományos szerepek és sztereotípiákat erősítő társadalmi nyomás hatására. Ahol például az informatikát tanuló, vezetői vagy politikai ambícióval rendelkező lányok, a pedagógusnak készülő, a gyerekvállalás esetén a nevelésből, háztartási feladatokból nagyobb részt vállaló férfiak, vagy az erőszak bármilyen nemű áldozatai valódi támogatást kapnak a környezetüktől. Ahol a vállalatok maguk döntenek úgy, hogy figyelembe veszik a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjait, és ettől még népszerűbbek és sikeresebbek lesznek.

Szeretnék olyan társadalomban élni, ahol az egyének racionális döntése alapján egyenlőbbek az esélyek és kiegyenlítettebbek az erőviszonyok a férfiak és nők között. Ennek a társadalomnak a megteremtését viszont elsősorban nem az államtól várom. Hanem a jogaikat ismerő és érvényesítő, a szabadságukat a saját döntésük szerint megélő, a világ alakítására képes és hajlandó emberektől, mert tudom, hogy képesek rá.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 17 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sobrk
2015. március 14. 11:35
???
Apáczai
2015. március 13. 16:02
"a nők érvényesülésének MESTERSÉGES korlátait le kell bontani." Miféle mesterséges korlátokra gondol? Ivartalanítani szeretné a nőket? Talán inkább felelős viselkedésre kellene nevelni őket, és máris vonzóvá, elismertté, megbecsültté válnának.
Zokni
2015. március 13. 15:24
"...állami kényszerítés nélkül teremthető meg olyan támogató környezet, amelyben a nők és férfiak saját képességeik és vágyaik szerint hozhatják meg döntéseiket, és nem a hagyományos szerepek és sztereotípiákat erősítő társadalmi nyomás hatására..." - írja. Én meg azt gondolom, hogy egy állami intézkedéssel női egyenjogúság nem lesz. Ugyanis ez a változás olyan zsigeri összefüggéseket, beidegződéseket, gyakorlatot módosít, ami több száz, vagy több ezer évig működött. De ha egyszer a társadalomban folyamatosan változó munkamegosztás jellege kitermeli ezt a szemléletváltást, akkor nem LEHET ellene tenni. Akkor hiába adnak a nőknek csadort, hiába borotválják le a hajukat, hiába nem engedik a sportban, a munkában, a harcban (!) azonos félként működni, AKKOR is megtörténik az áttörés. Tehát, kedves Szerző, a dolgot a parlamentben meg másutt nem úgy kell felfogni, hogy mesterséges eszközökkel helyzetbe hozzák a női nemet, hanem úgy, hogy a nők érvényesülésének MESTERSÉGES korlátait le kell bontani. Ahol erre az intézkedésre sor került, néhány szerencsés nyugati államban, ott ebből semmi probléma nem lett. Természetesen az állam nem "nőiesedett el", az ország nem kapott "feminin" jelleget, bármit is jelent ez. És az ötvenes években a társadalmi változás említett kényszerítő ereje tömegesen vitte az egész világon a nőket családon kívüli közösségi munkába. De a traktoros lányok kampánya maradt egy vicces emlék, nem lett általános gyakorlat, hogy "a lányok a bányában dolgoznak". Mert a munkamegosztásnak azon fokán a társadalom számára a nők nehéz fizikai munkára fogása nem volt életszerű. Ma sem az. Csak ma csökken a fizikai erő jelentősége és súlya. Mindezért fogja fel úgy, hogy a kvótákat a "a jogaikat ismerő és érvényesítő, a szabadságukat a saját döntésük szerint megélő, a világ alakítására képes és hajlandó emberek" által kialakított állam határozza meg, éppen az említett meggyőződés érvényesítése céljából.
kjkj945
2015. március 13. 15:22
"" ralf 2015.03.13. 11:48:20 Megszólal bennem Móricka: Ha valakit hátrányosan lehet megkülönböztetni neme, vallása stb. stb. alapján, az azt jelenti, hogy a klasszikus liberális eszme igencsak feledésbe merült. Aki nem a legjobbat választja munkatársnak, partnernek, de akár barátnak is, csak mert az nő, meleg, cigány vagy zsidó, az hülye és saját maga ellensége. És mi meg jogvédelem örvén megpróbáljuk meggyőzni, rosszabb esetben állami erővel rákényszeríteni, hogy ne szúrjon már ki magával annyira. ""
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!