„Ha szociálpolitikusok, filantrópok, balos filozófusok és szélbalos politikusok leülnek beszélni a létpénzről, abból biztosan az ország kifosztásának újabb fantáziadús fordulója lesz. De ha ebbe beszáll egy-két közgazdász is, az már az értelem elleni vétek. Elosztási problémaként felfogni Magyarország jövőjét kapitális hiba. Ugyancsak probléma, ha makroegyensúlyi (költségvetési) problémaként kezeljük a jövő forrásait (à la Surányi). Javasolnám inkább kulturális, törvényességi és versenyképességi problémaként felfogni őket ebben a sorrendben, ellenkező esetben régi jó szokás szerint az utakat foltozzuk majd kölcsönkátrányból.
Magyarországnak a nyugati fejlődési pályára való esetleges visszakerülésében pusztán a létpénznek semmilyen szerepe nem lehet, a létpénz alapú szemlélet pedig kifejezetten a fenntartható jövőnk ellen hat. Tehát rossz válasz -- egy olyan problémára ráadásul, amelyik nincs is kellőképp kibontva. Ha a létpénzt vagy bármilyen más - elvileg a társadalmi integrációt, igazságosságot, létbiztonságot célzó -- hasonló javaslatot nem előzi meg a feltételes és kölcsönzött létbiztonság elég gyors átfordításának stratégiája az értékteremtési rendszerbe, továbbra is romboljuk a társadalom eresztékeit a társadalom építése helyett. Erről is kellene lassan egy-két konferenciát rendezni.
Bocsánat a nyers fordulatért, a létpénz a piacgazdaságot és a versenyképes társadalmak működését csak bizonyos távolságból szagoló celebek (ink. sztárközgazdászok) széles homokozójában egy talicska friss homok. Azzal együtt, hogy egy-két celeb nekem akár kedvesnek is mondható. Mindössze a kedélyes kedveskedés ideje múlt már el jó rég.”