A Bokros-csomag elhozta a nemzeti cinizmus rendszerét

„Szigetvári Viktor azon sajnálkozik, hogy rajta - és Kunhalmi Ágnesen kívül - egyetlen ellenzéki politikus sem tette tiszteletét a Bokros-csomag huszadik évfordulójára rendezett emlékkonferencián.Természetesen pörög a szokásos lemez: aki megkérdőjelezi a korabeli megszorítások nagyszerűségét, az gyáva, dilettáns, ostoba, vagy egyszerűen csak nem »szakértő«. Szigetvári odáig megy: »Minden, 2018-ban kormányváltásra készülő ellenzéki pártnak a nemzeti érdeket követő intézkedéssorozatnak kell értékelnie a Bokros–Surányi-csomagot.«

Nos, a helyzet úgy áll, hogy az LMP kormányváltásra készül 2018-ban, a nemzeti érdek mibenlétéről azonban feltehetőleg mások a fogalmaink, mint Szigetvári Viktornak. Igen, a Bokros-csomag rövid távon stabilizált. Csakhogy nem gondolom, hogy az emberek lennének a gazdaságért és nem fordítva. A javuló makrogazdasági számok nem tudták eltakarni a társadalmi károkat. Befagyasztott bérszínvonal, fűnyíróelv az oktatásban: máig ható öröksége a húsz évvel ezelőtti intézkedéssorozatnak. A Bokros-csomag farvizén ebek harmincadjára kerültek a közszolgáltatások és megadták a kegyelemdöfést a magyar feldolgozóiparnak. Így a huszadik évfordulóra emlékezve valóban érdemes volna mérleget vonni. Az önhitt technokraták, a megkérdőjelezhetetlen neoliberális dogmák zsákutcába juttatták a magyar felzárkózási kísérletet. Ez a zsákutca a nemzeti cinizmus rendszere.

A '18-as kormányváltásnak az lesz az értelme, hogy végre kifaroljunk a zsákutcából és olyan pályára állítsuk Magyarországot, ahol az emberek egyre nagyobb tudással, egyre magasabb hozzáadott értéket termelnek és ezért egyre többet keresnek. Egy megújuló Magyarországról nem vándorolnak ki a fiatalok, mert itthon is ki tudják teljesíteni alkotóképességüket. A megújuló Magyarország nem a megalázó bérekkel és munkakörülményekkel fog versenyezni távoli, nálunk szerencsétlenebb sorsú országokkal, nem az összeszerelő csarnokok számában látja a sikert, hanem megerősíti a helyi gazdaságot, a hazai kkv-szektort.

Az első lépés ehhez viszont mégiscsak az, hogy szépen búcsút intünk azoknak a megfellebbezhetetlennek hitt »tanoknak«, amik amúgy a kreativitást is kiölték a rendszerváltás utáni politikai gondolkodásból.”