„Szigetvári Viktor azon sajnálkozik, hogy rajta - és Kunhalmi Ágnesen kívül - egyetlen ellenzéki politikus sem tette tiszteletét a Bokros-csomag huszadik évfordulójára rendezett emlékkonferencián.Természetesen pörög a szokásos lemez: aki megkérdőjelezi a korabeli megszorítások nagyszerűségét, az gyáva, dilettáns, ostoba, vagy egyszerűen csak nem »szakértő«. Szigetvári odáig megy: »Minden, 2018-ban kormányváltásra készülő ellenzéki pártnak a nemzeti érdeket követő intézkedéssorozatnak kell értékelnie a Bokros–Surányi-csomagot.«
Nos, a helyzet úgy áll, hogy az LMP kormányváltásra készül 2018-ban, a nemzeti érdek mibenlétéről azonban feltehetőleg mások a fogalmaink, mint Szigetvári Viktornak. Igen, a Bokros-csomag rövid távon stabilizált. Csakhogy nem gondolom, hogy az emberek lennének a gazdaságért és nem fordítva. A javuló makrogazdasági számok nem tudták eltakarni a társadalmi károkat. Befagyasztott bérszínvonal, fűnyíróelv az oktatásban: máig ható öröksége a húsz évvel ezelőtti intézkedéssorozatnak. A Bokros-csomag farvizén ebek harmincadjára kerültek a közszolgáltatások és megadták a kegyelemdöfést a magyar feldolgozóiparnak. Így a huszadik évfordulóra emlékezve valóban érdemes volna mérleget vonni. Az önhitt technokraták, a megkérdőjelezhetetlen neoliberális dogmák zsákutcába juttatták a magyar felzárkózási kísérletet. Ez a zsákutca a nemzeti cinizmus rendszere.