Az új segélyezési politika: segélyért szavazatot

„Ha röviden összegeznénk, akkor azt mondhatnánk: a kistelepüléseken élők nagyobb mértékben vannak kiszolgáltatva a közigazgatásnak és az azt irányító (helyi és országos) politikának, mert az ellátórendszert folyamatosan úgy alakították át, hogy a forráskivonások mellett, a jellemzően politikus döntéshozókat egyre kevésbé kössék az egyértelműen számon kérhető, egyfajta automatizmust teremtő szabályok.

Ráadásul a közfoglalkoztatás szerepének erősítése is növelte a programban történő részvételről döntő önkormányzati és járási vezetőknek az emberek mindennapi megélhetésére gyakorolt hatását. Így ez a rendszer egyfajta személyes függőségi viszonyrendszer kialakulását eredményezheti. Mindezekhez még az is hozzájárul, hogy a kistelepüléseken nehezebb az információkhoz való hozzáférés is, és az internetet aktívan használók aránya jóval elmarad az országos átlagtól is. (…)

Mindezek mellett a kistelepülések lakói kevésbé férnek hozzá a megfelelő információkhoz. A XXI. században az információkhoz való hozzájutásban egyre jelentősebb szerepe van az internetnek. Amennyiben a Gemius méréseire tekintünk, azt láthatjuk, hogy a községekben jóval kedvezőtlenebb az internethez való hozzáférés.

Látható, hogy a községekben a lakosságnak kevesebb mint a fele használja az internetet. Ez az arány a városokban már 50 százalék feletti, s a fővárosban a lakosság közel kétharmada fér hozzá a világhálóhoz. Azaz, a kisebb településeken az információs szabadság infrastrukturális feltételei is szűkebbek, fontosabb szerepe van a hagyományos médiumoknak. Ez szintén erősítheti a helyi viszonyok kontrollálásának a lehetőségét.

Mindezek miatt látható, hogy 2010-et követően a kisebb településeken erősödtek azok a tendenciák, amelyek révén személyes függőséghez hasonló helyzetek alakulhatnak ki.”