„Orbán sikere – meggyőződésem szerint – éppen annak tudható be, hogy miközben a legtöbben így-úgy tisztában vagyunk politikai mozgásának pragmatikus jellemzőivel, azt csak igen kevesen gondolják, hogy a »machinációk« mögött ne lenne hit, szenvedély, elköteleződés és szilárd értékrend. Ha nem így volna, Orbán már rég elvesztette volna a lelki erőt, hogy bemenjen vagy kijöjjön bármilyen ajtón itthon vagy Európában.
(Zárásképpen) Akinek a »polgári Magyarország« súlyos hívószava csupán a »pillanat uralását« szolgáló politikai termék volt, figyelmen kívül hagy egy meghatározó, nagyon is emberi attitűdöt, miszerint a társadalmi mobilitás legigényesebb iránya ma is a »polgári léthez« való felemelkedés. A »polgár« szó jelentéstartalma évszázadok alatt sem veszített vonzerejéből, a »polgár« vagy a »polgári« kifejezés konnotációs mezején a virágok – ha olykor csak emlékezetünkben is – illatosak maradtak.
(Sajnos és végezetül) G. Fodor Gábor az interjúban hiába igyekszik szerényen meghúzódva felvilágosítással szolgálni a politika profán természetéről, a szövegtest 90 százaléka érdektelen bennfentesség artikulációja marad. Az utolsó kérdésre adott választ persze törölni kellett volna, de az értelmiségi lét egyik szűk keresztmetszete éppen a gőg. Machiavelli tudta, hogy legyőzéséhez alázat kell, nem szerénység.”