„Kedves kormánytagok!
Nektek nincs a környezetetekben olyan család, ismerős akinek gondozásra szoruló családtagja van? Nincs rálátásotok arra,hogy min mennek keresztül ezek az emberek? Micsoda megpróbáltatás számukra minden nap lelkileg,fizikailag és anyagilag is?! Ahelyett,hogy segítő kezet nyújtana az állam, hogy elviselhetőbb, emberhez méltóbb állapotban élhessenek, még bele is rúgtok a tervezett intézkedéseitekkel. Nem, hogy senkit nem hagytok az út szélén ( ahogy ígértétek ), de még bele is lökitek őket az árokba, ahol már csak egy kis föld rájuk, hogy ki se látszódjanak. Így részetekről a probléma megoldva. Pedig gondolkozhatnátok másként is. A szemetekkel is baj van, hiszen nem láttok el csak a villátokig. Na jó meg a jachtjaitokat is még észre veszitek. De ezt bizony úgy hívják,hogy csőlátás. Súlyos csőlátás.”