„A hidegháború elmúltán a NATO gyakorlatilag beleköpött Oroszország levesébe Ukrajnával. Úgy érezte, hogy az orosz befolyás alól ki kell vennie Ukrajnát. Arról nem beszélve, hogy az USA külpolitikájában nagy szerepet játszik az egyensúlyozás politikája. A fentebb már említett Huntington írja le szintén a törésvonal-háború dinamikáját. Ezekben vannak elsődlegesen érintett felek. Ők harcolnak és persze másodlagos és harmadlagos felek támogatják őket ( leginkább vérségi, vallási, vagy történelmileg hagyományos támogatói kapcsolat van közöttük). Ez utóbbiak érdekei sok esetben nem is egyeznek meg az elsődlegesek céljaival. A háttérben alkudoznak, támogatnak éppen az érdekeiknek megfelelően. Igaz általában valamelyik félhez kötődnek, de ez nem akadályozza meg őket abban, ha az érdekük úgy kívánja, elárulják az elsődlegesen is érintett feleket, vagy azok céljait figyelmen kívül hagyva kizárólag saját érdekeiknek megfelelően döntsenek békéről és háborúról. Az USA és Oroszország ezt tudja mesterien. Közép-kelet Európa egy terep, ahol az USA egyensúlypolitikát játszik Európa és Oroszország részvételével. És mi hova tartozunk? Szinte a senki földjén. Régi játszma ez. Mi embernek senkinek nem kellünk. Az oroszok is játszanak velünk, meg a Nyugat is. Valószínűleg az USA érdeke az, hogy az Európai Unió is ellensúlyozza Oroszországot. Két legyet üt egy csapásra. Egyik sem tud megerősödni a rovására. De így is marad neki problémája. Kína és a keleti gazdaságok.
Elég szerencsétlen tehát a Magyarországi helyzetünk. Olyan külpolitikai játszmák között, melyek életveszélyesek, összekavarni a belpolitikát és a külpolitikát egyenesen felér egy öngyilkossággal. Az oroszoknak csak egy lépcsőfok voltunk a védelmi rendszerébe a hidegháborúban. Kb. 10 percet kellett feltartóztatnunk az ellenséget a varsói Szerződés szerint. Fordítva is így van. Nincsenek kétségeim.
Igaz Churchill mondása, legalábbis nagyon valóságos: Nekünk nincsenek barátaink, csak érdekeink vannak.
Civilizációs gyökereink nyomán mondhatjuk, hogy a nyugathoz tartozunk, de nem a mostanihoz. Ezért skizofrén a helyzetünk. Az a nyugat felszámolta magát, amihez a civilizáció okán, kultúránk nyomán tartozni akartunk. Itt állunk két gazdasági és civilizációs erő mezsgyéjén. Mind a Nyugatban, mind a Keletben csalódni fogunk, ha beléjük vetjük a jövő reménységünket. (Persze ez akkor lenne igaz, ha belpolitikailag egységesek lennénk. De több tömb küzd egymással, és mind külpolitikai erőktől várja a belpolitikai megerősödését és ezzel gyakorlatilag is szétosztjuk az országot. Az már csak hab a tortán, mikor ez meg fog jelenni piros országhatár vonalakban is. De valakik boldogok lesznek, hogy legalább azoknál asszimilálódhatnak, akiket kedvelnek.) Ők másodlagos, harmadlagos felek lesznek az eljövendő konfliktusaiban. Ha nem vigyázunk, márpedig nem, akkor könnyen az elsődleges felek szerepében találjuk magunkat, mint az ukránok.”