Idegesitő titokzatosság

„- Milyen kapcsolatot ápol Vona Gáborral tanácsadóként, és milyet magánemberként?
 
 - Ha a tanácsadást egy a potencialitás, posszibilitás, virtualitás és aktualitás intenzitás-sorozat mentén gondoljuk el, akkor az esetünkben a konkrét és napi vonatkozások tekintetében a potencialitás állapotában van, a nagy perspektívákat és átfogó nemzetstratégiai koncepciókat tekintve talán a posszibillitás és a virtualitás határán. A tanácsadásban tehát még rengeteg tartalék rejlik. Magánemberként Vona Gábor egy alapvetően jó szándékú, kiváló, sőt kiugró értelmi képességekkel rendelkező ember, aki nyitott a szakralitás, sőt a valódi spiritualitás irányába, ami az újabb időket vizsgálva vezető politikus személyében talán évszázadonként egy ha megjelenik, de 1945 óta bizonyosan nem volt más rajta kívül Magyarországon. Ezt minden érzelmi és alkati vonatkozástól függetlenül úgyszólván szellemi kötelességem figyelembe venni és megfelelő árnyaltsággal értékelni. Ez messzemenőkig nem jelent kritikátlanságot, sőt gyaníthatóan én vagyok Vona Gábor egyik legszigorúbb elvi kritikusa, egyszersmind persze – szándékaim szerint – a legkonstruktívabb is. A Jobbik többi vonatkozásában egyelőre nem vélek felfedezni sok perspektívát. Az előbbi azonban éltet bennem bizonyos reményt.
 
 - Hogyan bírja Vona Gábor ezt a vélhetőleg nem-publikus kritikát? Vagy publikus?
 
 - Természetesen nem publikus. Addig megyek el, ameddig bírja. És azt gondolom, hogy ez nem kevés, noha kétségtelenül jócskán tudnám fokozni. Ám van egy ma már teljesen kiveszőfélben lévő tulajdonsága, nevezetesen, hogy önreflexióra és ebből következően önkritikára is képes. Amennyiben a szuverenitás ebből sarjad ki, áldásos az eredmény.
 
 - Milyen a viszonya a Jobbik vezetőségével? Igaz, hogy sok a súrlódás?
 
 - Ez is személyenként változó, de alapvetően elégtelen. Aki személyesen és közelebbről ismer, tudja, hogy milyen vagyok, és jórészt értékeli azt, amit képviselek. Aki folyosói pletykákból, mendemondákból és/vagy az ellenséges sajtótermékek stupid hazugságai alapján tájékozódik, vagy hagyományellenes és baloldali eszmék ügyvivője, azzal vagy semmilyen a viszonyom, vagy mint az lenni szokott, az illető ismeretlenül is utál. De láttunk már jó néhány politikai képződményt és figurát eltűnni csak az utóbbi húsz évben a hazai politikai élet színpadáról, úgyhogy talán erre vonatkozóan is érdemes megfontolni, hogy aki túlzottan elégedett önmagával, annak általában gyenge az emlékezőképessége. Az pedig, akit bármi, köztük a sajtó, netalán a rágalom és a pletyka vagy éppenséggel saját érzelmi életének rendezetlensége  manipulálni és mozgatni képes, vezetésre tökéletesen alkalmatlan.”