Eredetvédelmi anomáliák

„Na és akkor jöhet a szög a koporsóba. Hogyan is van ennek az eredetnek az oltalma? Lelövöm a poént, nincs semmilyen oltalom. Az egész OEM/OFJ/FN meg termékleírás mind-mind csak egy kazal papír Brüsszelnek meg a magyar hivataloknak. A rendszerben konkrétan egy fikarcnyi változás nem történt az elmúlt évtizedekben. Megismétlem, mert lehet, hogy elsőre nem megy át: nincs semmilyen oltalom.

Vagyis teljesen bizalmi alapon, bemondásra megy minden. Ha van 10 hektár szőlője valakinek arra a hegybíró akkor is ki fogja adni minden évben a származási engedélyt, ha egy fürtöt nem szüretel róla a gazda. Ha egy hektáron terem valakinek 50 mázsa szőlője, akkor is simán kikérheti a 150 mázsáról a papírt. A 100 mázsa papírhoz meg vásárolhat szőlőt akár Kambodzsából is. A rendszert ez nem fogja érdekelni. Kérdem én, milyen oltalom az ilyen oltalom? A fajták névleges oltalma pontosan ugyanilyen lyukas. Bármikor beballaghat a gazda a hegyközségi irodába és lejelentheti, hogy átoltott egy hektár olaszrizlinget juhfarkra. Minden ellenőrzés nélkül, onnantól meg is kapja juhfarkról a származási igazolást.  

Ha minden bemondásra megy, nincs semmilyen ellenőrzés, akkor milyen oltalomról is beszélünk?

Erről a témáról személyesen beszélgettem a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökével, és az ágazatért felelős miniszteri biztossal. Nincs a boros adminisztrációnak olyan szintje, ahol erről a problémáról nem tudnának. Tenni mégsem tud, vagy nem is akar ez ellen senki. Jó ez a zavaros víz, ebben lehet frankón halászni.

Szép történet, ugye? Na, ilyen az, amikor az ostobaság, a bürokrata szolgalelkűséggel és a rövidlátó nyerészkedéssel párosul.

De azért van a dologban pozitívum is. Egy ilyen rendszerben, ilyen ingoványos moslékban is vannak sokan, akik tudnak és akarnak tisztességesen szép borokat készíteni. Sőt egyre többen vannak. Csak éppen nem a központi eredetvédelmi rendszer, hanem a legősibb mérték, a bizalom az, ami a boraikat hitelesíti.”