Szócsövek újratöltve

„A számok alapján az látszódik, hogy néhány jobboldali médiumban valóban válsághelyzet alakulhat ki, ha az állami hirdetéseket elveszítik. Erősen kétséges, hogy a »saját lábon állás« egyáltalán értelmezhető szóösszetétel-e ezeknél a cégeknél, a közpénzen eddig dőzsölő menedzsment vajon képes-e arra, hogy a szűkülő magyar médiapiacon piaci bevételekkel pótolja az állami forrásokat. Elég heterogén csoportról van szó, érdemes az érintett médiavállalatokat két csoportba osztani.

Egyrészt vannak a valóban jól ismert, a kormányhoz rendkívül lojális médiumok (pl. Magyar Nemzet, Heti Válasz), amelyeknek jelentős szerepük volt az elmúlt években a jobboldali szavazótábor egyben tartásában. Ezek a cégek a kereskedelmi bevételük arányában sok állami forráshoz jutottak, de összegszerűen nem magasak a számok (ne felejtsük el, a táblázat adatai a listaárat tartalmazzák, ezekből le kell vonni a kedvezményeket). Ezeknek a reklámpénzeknek az átcsatornázása az MTVA-hoz piaci értelemben nem okoz jelentős változást. Leginkább az a kérdés, hogy ha valóban elapadnak az állami források, mennyiben változik meg a szerkesztőségi gyakorlat, vajon megmarad-e a minden határon túl működő lojalitás a kormányzat felé, vagy az újságíróknak legalább egy része elkezdi-e gyakorolni a hivatását.

A cégek másik csoportját a közvélemény jellemzően nem sorolja az emblematikusan jobboldali médiacsoportba, nem egyszerűen kormányzati szócsőként működnek. Összegszerűen a legnagyobb állami pénzek ezekbe a nagy elérésű médiumokba jutottak: ilyen a rádiós piacon a Class FM, az újságpiacon a Metropol, a televíziós piacon TV2 és persze a nagy közterületi cégek. A magas állami reklámbevétel mellett a közös pont – az áttekinthetetlen tranzakció során tulajdonost váltott TV2 kivételével –, hogy a Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Fonyó Károly nevével fémjelzett tulajdonosi körhöz tartoznak. Ha innen is eltűnnek az állami reklámpénzek, azt komolyan megérezheti a kormányzati kommunikáció hatékonysága. A “Magyarország jobban teljesít” kampány éppen azért tudott eredményes lenni, mert nemcsak a hívő fideszeseket érte el, hanem szembejött az utcán, láttuk népszerű tévéműsorok szünetében vagy éppen találkoztunk vele az ingyenes napilapban. A kormányzati kampányok, legyenek azok kizárólag politikai jellegűek, mint az imázs kampányok, vagy valódi üzenetet közvetítők, mint a Magyar Nemzeti Bank Növekedési hitelprogramja esetében, nem lehetnek sikeresek nagy elérésű médiacsatornák nélkül. Az MTVA hitelét vesztett, az elmúlt években szakmailag leépült és alacsony közönségarányú csatornái nem fogják tudni biztosítani azt a kommunikációs hatékonyságot, amit a fenti médiabirodalom bármikor csatarendbe állított a politikai harcban. Ha a következő rezsicsökkentésről csak az m1 nézői értesülnek (igaz, ők napi 24 órában), akkor nem fogja tudni még egyszer megváltoztatni a közhangulatot. Hogy még izgalmasabb legyen, a cégek egy része elég alacsony költségszint mellett működik (közterület), vagy éppen a Médiatanács gondoskodott róla, hogy betonbiztos piaci pozícióba kerüljön (ClassFM). Ezek a cégek akár egy brutális bevétel visszaesést is átvészelhetnek.

Természetesen teljesen abszurd, hogy egy miniszterelnök úgy sakkozik a mi pénzünkkel, mintha éppen a saját fizetését költené. Meglepőbb, hogy még az előnyök sem láthatók: ha a miniszterelnök csak a saját csatlósait leckézteti, szórakoztató időszak elé nézünk, de különösebb piaci következménye nem lesz. De ha valóban elszánt a médiapiac átrajzolásában, akkor éppen maga alatt vágja a fát. A jelek szerint Orbán Viktor elhiszi, hogy övé az ország, de a terep, amin most éppen játszadozni készül, Simicska Lajosé. Mondhatnánk, hogy nekünk már csak annyi dolgunk maradt, hogy nézzük a meccset, de ez most az a mérkőzés, ahol csak a kettős leléptetésnek tudnánk örülni.”