Orbán úr, párizsi jelenléte kötelezi Önt!

A cikk tele van tudatosan elkövetett hazudozásokkal, a magyarországi baloldal által goebbelsi stílusban a végletekig szajkózott hazugságklisével körbespékelve, ezekből levont mélységesen provokatív állításokkal, amelyek csupán arra jók, hogy az anyaországi nagyérdemű újabb átfogó képet kapjon a saját országa függetlensége ellen folyó összehangolt globalista indíttatású totális támadásról! Értik ezek a circum csíziót nagyon is, hogy miként kell egy pohár vízben örvényt kavarni, és hanem vesszük időben az elejét ezeknek félelemkeltési próbálkozásoknak, addig fognak majd mindenfelől vészriadókat zengedezni a károgó csókalelkű liberális idegenzsoldba szegődött médiák, mígnem belsőleg sikerül olyannyira pánikhangulatot kelteni magán az országon belül, hogy annak az egész magyar társadalom látja majd a kárát, s történhet ez akár hosszútávon is. A sajtóírás lényege a valójában tényleg az állandó igazságkeresésen alapul, a legtisztább őszinte igazság feltárását kellene kitűznie legfőbb elérendő célul minden egyes lapnak, és aki nem így cselekszik, az rohamosan elkezdi veszíteni saját olvasótáborát! És minél többször kapja rajta az olvasó az illető hazugsággyár förmedvényt, ennek a tapasztalt gyászos realitásnak a hatványozott mértékében csökken le rohamosan az illető lap olvasottsága. Így jutunk el oda, hogy Magyarországon vannak lapok, amelynek a publikált példányszáma annyiban valósak, mint amennyire komolyan vehetőek maradtak számunkra… például Gyurcsány bizonyos időközönkénti eszelős túlélési vergődő kapkodásai! Hogy miként is működnek jórészt a Big Brotther által gyakorlatba léptetett uszítási tüzes víz technikák élesben szárazon a való életben? Tehát ezen lapok példányszáma a valóságban általában valahol a béka hátsójánál leledzik, ellenben létezik egy olyan liberális sajtóstratégia, amelynek révén ezeket az eleve elvetélt üres szólam hazugságömlengéseket, mint valós híreket egy az egyben átveszik az elektronikus médiák, kiknek betudhatóan ezen hazugságkeltő taktikázások a tévéképernyőnek rövid időtávon belül rendkívül nyomatékkal bíró hipnotizáló hatása következtében időlegesen fellépő részleges értelmi rövidzárlat bénulásunk okán képesek valósként rögzülni átmenetileg tudatunkban. Magyarán, amilyen hatásfokkal érvényesítették nácik propagandájukat az egykori lámpás rádión keresztül sugárzott faji propagandájuk terjesztése során , közel majd hasonló ráhatással képes időlegesen megzavarni egyesek elméjének lényegszintetizáló képességeit a tévékészülék is, annyi megkötéssel, hogy a lámpás rádiók tömegpszichozist keltő ereje máig felülmúlja-és nem kevéssel-a televízió képernyők hasonló szugerációs képességeit. Az alkalmazott japán formula szerint, talán a fekete-fehér képernyős megoldás által jóval erősebben megigézhetnénk az általunk kígyószerűen elbűvölni óhajtott célszemélyeket! A játék adva van: az illető liberális semmisajtó harsona robbantja a hamis álhírt, mire egyből „rácsapnak” a bajkeverő retekklubék vagy hvg, vagy más internetes liberális vészmadár sajtóproduktumok az illető „érdekfeszítő vezérhírre”, és innen kezdve a látatott hír átkerül az illúziókeltés önálló éltre kel, s képes oly mértékbe befertőzni a jóhiszemű emberek agyát , hogy azokat ilyen sorozatban applikált hazugságáradatok állandó rettegésben tarthassák. És ahol egy társadalom körében általánossá válik az állandó feszültségkeltés, ott egy idő után a társadalmon belül zajló jó irányú természetes változási folyamatok is lefékeződnek, sőt, ha nem találunk kellő időben megfelelő választ ezekre a jelenségekre, egy adott idő után az visszájára fordul majd a jelenlegi maga sokrétűségében az egész magyar társadalmat egységesen magával kapni tűnő fejlődési folyamat. Az állami tévének át kell alakulnia azzá a hathatós keményen odapörkölő szerré, amely által könnyűszerrel karanténba lehet zárni majd az elkövetkezőkben liberális magyar sajtót, mint legfőbb globalista társadalombomlasztó eszközt! Azaz a király tévé soha többé ne legyen játékszere ezeknek anyaországi liberális zsoldba szegődött médiáknak, ha nem akarja azt, hogy további málészájú kétlaki letyegésüknek végül az egész-mára már legteljesebb egységbe tömörült-magyar nemzet lássa majd a kárát.

A gyász az gyász. Orbán ezt meg is tette, de pont a gyász miatt aggódott Eu.-ért. De Sárli én nem vagyok, más csalánnal ne verjék a mások farkát. Mi van most Iszlám Állam keresztényeinél. Szólás szabadság mindenek elött, miközben egy ordenáré,tehetségtelen karikatúra verte ki a biztosítékokat. Egyébként a 400 ezer gyászolók számával lehet, hogy egyre nő a létszám, ma már 5 milliós. Mint a mi operai 30 ezerrel, pár nap alatt 100 ezerre nőtt. Ilyen a baloldal akár Pesten akár Párizsban. Aztán Üzenem, hogy legyenek boldogok, és örüljének a hirtelen jött zsozsót.

elmentek ti a jó *etkes /urva @nyátokban Orbánnak teljesen igaza van, hülye agyhalottak B+

Nagyon érdekes ez a megközelítés, és ez annál is inkább így van, hiszen az egész párizsi menetelés a CÖF vonulásainak mintájára valósult meg, így feltehetően a létrejöttében nagy része lehetett OV-nak is, akit, mint ötletgazdát nem csoda, hogy külön bánásmódban részesítettek fogadásakor a franciák! És ha már CÖF, akkor az sem igaz, hogy Párizsban az illető menetelésen 4-5 millióan vettek volna részt, hiszen a CÖF rendezvényein maximum 400ezer főről szóltak a krónikások feljegyzései. És ha ilyen körülmények között egybe mérjük a Kossuth téri „téglagyári” végállomáson egybegyűlt CÖF-ösöket a párizsi odarendelt társasággal, azt kapjuk, hogy a budapesti vonulók jóval többen voltak, mint a parancsszóra önmaguk ellen tüntetni utasított, zömükben arabokból álló társaság! És még ez a zúg firkász mer papolni nekünk holmi szabadságjogokról! És az is oltári nagy hazugságszámba megy, hogy a Charlie Hebdo legutóbbi számából 5millió példány kelt volna el, ugyanis ezennel csupán az történt, hogy minden hivatalnok, rendőrféle és titkosszolgálati beosztott legkevesebb tíz lapot kellett, hogy felmutasson ebből a gyatra fércmű gyalázkodó lapförtelményből az eredeti ukázt kiadó gazdáiknak! Tehát francia újságíró testvérünk, ahelyett, hogy kibontaná a kikívánkozó igazságot, hazugságokba sorozatába menekül, s rátámad arra a személyre, aki tényleg új színt hozhatna az európai gyarmatpolitikába, hiszen ez történik: az egykori gyarmatosítottak felkerekedtek s batyujukkal együtt letelepedtek egykori életvitel megrontóik hazájába! Márpedig sátánharapást szőrével illik gyógyítani és nem mi voltunk azok, akik anno rabszolgasorba hajtottunk teljes jobb sorsra érdemesült közösségeket! Aki őket annak idején ezen népeket eltraktált a rabszolgaság intézményének civilizált közegével, az legyen hát legény a talpán és bár legalább most utólag adja meg azokat a jogokat az egykori elnyomott rabszolgáknak, amelyeket az elődeik orroztak el a károsult leigázottaktól, miközben ugyanezen rabságba terelt nemzeteket végletekig kifosztottak minden lehetséges módon összes létező javaikból! De nem ez történik még csak részben sem, az egykori gyarmatosítók úgy próbálnak védekezni a rájuk szabadult hajdani rabszolgák leszármazottaitól, hogy újabban már ezeket a hozzájuk-gyarmatosítóik által az ellenük elkövetett megbocsáthatatlan bűnei miatt is- kényszerből bevándorolt megélhetési népeket megpróbálják minél jobban marginalizálni, a társadalom peremére kiszorítani. S főként állandó rettegésben tartják őket, hogy azoknak még csak eszébe se jusson egyenlő jogokat követelni az őket még mindig lekezelni hajlamos lelketlen francia gyarmat országtól! Végül is ha jobban meggondoljuk, Auschwitzért is mi lettünk a hibások, és akkor egy kalap alatt miért ne száradhatna lelkünkön az egykori rabszolgák szörnyűségesen gyötrelmes sorsa is!