„Ami a gyakorlatban már pár évtizede történik, az nem más, mint az euró-amerikai modernitás néhány kényelmes közhelyének, gondolkodási sémájának a globális valósággal való, nem ritkán puskaporos találkozása. Ennek a találkozásnak az eredménye azonban nem a monolitikus európai civilizáció felszámolása lesz, hanem ideális esetben egy új globális egyensúlyi helyzet, amelyben a korábbi, Európa-központú egyensúlyi helyzettel ellentétben, egy humánusabb, egyenlőbb és békésebb modus vivendi alakul ki. (...)
El kell fogadnunk, hogy a jólét, a béke, a fejlődés, a szabadság és a modernitás nem csak az univerzálissá nyilvánított európai emberideállal kompatibilis. Második lépésként fel kell figyelnünk azokra a gyakorlatban is létező modernitásmintákra, amelyek a Globális Délen, Latin-Amerikában, Afrikában és Dél-Kelet Ázsiában kialakultak, majd pedig egy egyenlőségi viszonyra kell lépnünk velük. Ez értelemszerűen nem jelenti azt, hogy például az »európai civilizációnak« fel kell adnia magát, viszont meg kell találnia azt a módot, ahogyan a szabadság egyenlőség és testvériség eszméit az eddigitől akár eltérően, befogadóan és szolidárisan szolgáltja.
Jelen pillanatban két politikai-társadalmi áramlat is van, amely akadályozza ennek az új globális egyensúlyi helyzetnek a kialakulását. Egyrészt ott vannak az alapjában véve egylényegű európai és nem-európai szélsőjobboldali irányzatok, Marine Le Pentől az Al-Káidáig. Ezek célja mindenképp egy elnyomó, egyenlőtlen egyensúlyi helyzet létrehozása. Az európai szélsőjobb foggal-körömmel kapaszkodik abba a letűnő félben lévő világba, amelyben Európa és Észak-Amerika dominált, a nem-európai szélsőségesek pedig épp ennek a fordítottját szeretnék elérni. A másik irányzat a régi, euró-modernista, az elnyomást színvakságba és a különbségekre érzéketlen univerzális »értékekbe« rejtő, civilizáló missziójába és saját ellentmondásaiba beleroppant európai liberalizmus, amely szerint például a szólásszabadság abszolútumát semmi sem kérdőjelezheti meg, még akkor sem, ha az például az adott társadalmi kontextusban nettó gyűlöletkeltés és kirekesztés. Mert aki megkérdőjelezi ezt, az meghatározás szerint csak modernitásellenes, civilizálatlan barbár lehet, hiszen mi mindenkivel egyformán gúnyolódunk a szabadság jegyben.”