„Ami a gyakorlatban már pár évtizede történik, az nem más, mint az euró-amerikai modernitás néhány kényelmes közhelyének, gondolkodási sémájának a globális valósággal való, nem ritkán puskaporos találkozása. Ennek a találkozásnak az eredménye azonban nem a monolitikus európai civilizáció felszámolása lesz, hanem ideális esetben egy új globális egyensúlyi helyzet, amelyben a korábbi, Európa-központú egyensúlyi helyzettel ellentétben, egy humánusabb, egyenlőbb és békésebb modus vivendi alakul ki. (...)
El kell fogadnunk, hogy a jólét, a béke, a fejlődés, a szabadság és a modernitás nem csak az univerzálissá nyilvánított európai emberideállal kompatibilis. Második lépésként fel kell figyelnünk azokra a gyakorlatban is létező modernitásmintákra, amelyek a Globális Délen, Latin-Amerikában, Afrikában és Dél-Kelet Ázsiában kialakultak, majd pedig egy egyenlőségi viszonyra kell lépnünk velük. Ez értelemszerűen nem jelenti azt, hogy például az »európai civilizációnak« fel kell adnia magát, viszont meg kell találnia azt a módot, ahogyan a szabadság egyenlőség és testvériség eszméit az eddigitől akár eltérően, befogadóan és szolidárisan szolgáltja.