Külső felforgató tevékenység a demokráciában

„A liberálisok vandalizálják a társadalmat.

Fiatalokat, mint szarvon kötött marhákat visznek a liberalizmus mészárszékére. Parazitabűnözéssel, droggal, celebek kényeskedésével, cukiskodásával bontják a társadalmat. Tudatot rombol a kulturális selejt, a művészeti gagyi, a szélsőségnek követendő mintává emelése.

Mindezt korlátlan pénztámogatással.

Vörös gárdisták sem dobálnak klaviatúrát ingyen, nem másznak kerítést, nem őrjöngnek erkélyen fillérekért. Elfogyott a pénz, eltűntek az emlékmű miatt hisztizők. Megoszlott a pénz – megoszlott az ultra liberális egységfront. Csak a dacos ellenségkeresés maradt meg.

Ehhez is külső szellemi hátország kell.

A belső vezérürük üresfejűsége azt a látszatot kelti, hogy mozgalmuk könnyen semlegesíthető, kompániájuk hatástalanítható, korrupt szerzéseik leleplezhetők, a főkorruptak passzra tehetők, és egykori birodalmuk jelképesen autóparkolóvá gyalulható.

De nem, mert kártevésük megfékezhetetlen.

A liberalizmust nem lehet lerombolni, a liberalizmus maga a rombolás.”