Hajtűkanyar

„Szögezzük le, a nagyvárosokat elkerülő gyorsforgalmi utak díjasítása rossz irány, és a mostani módosítások ezen mit sem változtatnak. Ám az az intézkedéscsomag, ami januárban életbe lépett, több más elemet is tartalmaz. A legfontosabb a megyei matricák bevezetése. Önmagában ezzel senkinek nem volt vitája, még ha néhány megyében a rövidke sztrádaszakaszért érthetetlennek tűnt is a külön matrica megvásárlása. De ugyanilyen talány volt az is, hogy a Duna-hidakra miért kellene kétszeres díjat fizetni. Volt a csomagban még egy elem, ami viszonylag keveseket, ám annál fájdalmasabban érintett, mely a kilencszemélyes kisbuszok autópályadíját emelte volna az eddigi duplájára. Tekintve, hogy ezek jelentős része nagycsaládosok, mozgássérültek, valamint az önkormányzatok kezében van, érthető, hogy a kormány most mégis könnyítést ajánl. Arra azért felhívnánk a figyelmet, hogy bár az említett intézkedések bevezetése időben egybeesik, szakmai értelemben semmilyen kapcsolatban nincsenek egymással. Csak a nyilatkozatokban kerültek egy kalap alá.

A kormány tegnapi döntéseivel igyekszik úgy borítani fátylat a sok indulatot kiváltó első hónapra, hogy azt próbaüzemmé minősíti. Az a baj ezzel, hogy a kísérleti időszakot is az autósok finanszírozták. A törvénytisztelő polgár nyilván nem hajtott fel fizetős útszakaszra matrica nélkül, ezért álltak sokan fél órákat az első napokban a benzinkutakon, tépték a hajukat mások a számítógépük előtt, ha online kívántak fizetni érte, de sokadszorra sem sikerült. Ezen nem segít az sem, hogy a kormány utólag elengedi a pótdíjat és a szolgáltatási díjat. Felelős politikusainktól sokszor hallottuk már, hogy előbb mérni, aztán vágni. Ebben az ügyben mintha fordítva történt volna.”