A példa ereje: Egyház és erényes gazdálkodás

„Véleményem szerint az Egyház társadalmi tanításában az "írott malaszt" (enciklikák, zsinati dokumentumok stb.) mellett legalább ugyanilyen erejű az Egyház példamutatása, mint egy gazdálkodó szervezet, amely emberek százait, ezreit, milliót foglalkoztatja, és sok esetben méretes költségvetésért felelős. Az Egyház, illetve a nevében gazdálkodó is akkor tud jó példát mutatni, ha szem előtt tartja a jó sáfárság gondolatát. Egy 2013-as írásomban általában beszéltem a jó sáfárságról, de most néhány szempontot az egyházi gazdálkodásra vonatkoztatva emelnék ki. (...)

Sokszor azonban nem készülnek tudatos, szakszerű elemzések és az Egyház tagjai is kívülről várnak megoldásokat sokszor anélkül, hogy saját felelősségükhöz és tehetségükhöz mérten vegyenek részt az Egyház gazdálkodásának támogatásában. Fontos előrelépést jelenthetnek az olyan elemzések, amelyek szisztematikusan vizsgálják az egyházi bevételek és kiadások meghatározóit  (pl. azok szezonális jellemzőit: korábbi években két egyházközség perselypénz idősorán folytatott elemzésemből egyértelműen kiderült, hogy a perselypénz idősora éven belüli szezonalitást mutat, erősebb Húsvét és Karácsony​,​ és ha gyenge statisztikai kapcsolattal, de a perselypénz évek közötti növekedése együtt mozog a makrogazdasági változókkal). Az ilyen típusú eredmények és alkalmazott módszerek segíthetik az egyházközségi gazdálkodás szisztematikus vizsgálatát, hiszen mennyiszer hallani novemberben-december táján, hogy elindult a fűtési szezon és üres az egyházközségi kassza​,​ és csak év végén jön több bevétel. (...)

Mindeközben idehaza pedig tapasztalataim szerint sokszor hiányzik a transzparencia. Mindez lehet, hogy abból adódik, hogy a gazdálkodási kérdéseket nagyon szemérmesen kezeljük. Pedig nem így kellene tenni: Bellai Zoltán, a Magyarországi Református Egyház elnöke is felhívta a figyelmet arra, hogy szükséges lenne az egyházi gazdálkodást nyíltabban kezelni.”