„A kultúrát, az erkölcsöt és a civil társadalmat számos közös érték támasztja alá. Mivel a maoizmus lerombolta a régi konfuciánus értékeket, majd Teng Hsziao-ping 1978-tól kezdődő modernizációja és a kultúrát sivataggá változtató Kulturális Forradalom (1966-1976) a Maoizmust rombolta le, a kínaiak hatalmas kulturális és etikai vákuumba kerültek, melyet a jelenlegi elnök, Xi Jinping az »új kultúra« megteremtésével próbál kezelni a legújabb kampányában.
A mostani erőfeszítések, legyenek bár durvák, amelyek figyelmen kívül hagyják, hogy mennyire nehéz egy új etikai rendszert és értékrendet megteremteni - szemben azzal, milyen könnyű a régit megsemmisíteni -, egy valós, hosszú távú kihívásra mutatnak rá. A kínaiak nem látják világosan, milyen jogokkal bírnak, milyen kötelezettségeik vannak, és nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, hiszen az elmúlt néhány évtizedben ezen fogalmaknak értelme gyors változáson ment keresztül. Mégis, néhány év leforgása alatt rendkívül nehéz egy új, stabil etikai rendszert és világnézetet létrehozni. Ez a törekvés évtizedeket fog igénybe venni, és olyan rendszert kell megteremtenie, amely egyrészről megőrzi a régi kínai kultúrát, ugyanakkor azonban kapcsolódik a globális gazdasághoz is, melyet évszázadok óta nyugati értékek dominálnak. Bár időbe telik majd, míg az új rendszer kialakul, a stabil és »hatékony« értékrend hiánya azonban hosszú távú kockázatot jelent, hiszen a kínai népközösség ennek hiányában fogékonnyá válhat a fanatizmus új és régi formáira.
A legutóbbi hongkongi zavargások egy másik, középtávú problémára világítanak rá. A modern társadalmakban általában három feltétel biztosítja a stabilitást: a társadalmi mobilitás lehetősége, a gazdasági kilátások javulása, valamint a demokrácia és a szabadság együttese. Hongkongban az átlagemberek úgy érezték, a mobilitás alacsony mértékű, esélyeik pedig csökkennek életszínvonaluk javítására. A demokráciára való igény így természetesen erősödött meg. Ugyanez a probléma léphet fel Kínában néhány évtizeden belül, amint nagy gazdasági csoportok kezdik uralni a piacot, és a gazdasági növekedés stabilizálódik.
Amennyiben Kína megbirkózik ezekkel a kihívásokkal, megvalósulhat az igazi ge ming. A régi időkben a kifejezés valószínűleg nem a »mennyei felhatalmazás« változását jelentette egy gyorsan lezajló felkelés által (ezen jelentését valószínűleg azért nyerte el, hogy igazolja Liu Bang lázadását a Csin-dinasztia ellen i. e. 213-ban és az i. e. 206-tól i. sz. 220-ig uralkodó Han-dinasztia megalapítását). A ge a kígyó bőrének levedlését jelenti, vagyis a régi bőr újjal való helyettesítését, ami inkább finomabb reformot, mintsem gyors forradalmat jelöl. Ezáltal talán a »mennyei felhatalmazás« igazi reformjára lehet számítani a következő évtizedben. Amennyiben rövidtávon nem jelentkeznek komoly problémák, illetve a közép- és hosszútávú kihívásokkal is sikeresen megbirkózik, Kína rendkívül hosszú ideig stabillá válhat. Ahhoz azonban, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen, a felkészülésnek hamarosan meg kell kezdődnie.”