„1) Objektív kérdések esetében a vallások, vagy mások érzékenysége azért nem számít, mert az igazság szempontjából irreleváns. Például voltak, akik sértőnek érezték, hogy a homo sapiens a majmokkal közös, közeli ősöktől származik. De megengedhetjük-e, hogy ilyen érzékenység hátráltasson egy igaz felfedezést? Nem. Ezért megadjuk a jogot, hogy a tudomány kényelmetlen igazságokkal provokáljon embereket. Mi, ateisták úgy gondoljuk, hogy ha provokáljuk is a vallásokat, igazunk van. A Charlie Hebdo is úgy provokálta a vallásokat, hogy szerintük igazuk volt, és hát a vallások esetében általában szerintem is igazuk volt (legalábbis abban a kevés esetben, amelyeket ismerek, nem olvasok Charlie Hebdot).
2) A szubjektív kérdéseknél pedig az a helyzet, hogy nincs igazság. De éppen ezért is bárki bármiféle dologra érzékeny lehet. Józsit sértheti az, ha Béla azt mondja, hogy a felesége nem szép, de az is, hogy szép. Ráadásul Palit sértheti az, ha Béla Józsi feleségét mondja szépnek, és nem az övét. Klárit sértheti, hogyha valaki azt mondja, a spenót finom, míg Marcsit éppen az, ha valaki azt mondja, nem finom. Itt nem lehetünk tekintettel mindenki érzékenységére, mert nincs igazság, és ellentmondó érzékenységek lehetnek. A vallásra fordítva a szót. A katolikust sértheti, ha az ateista azt mondja, a Biblia nem szent könyv, de az ateistát meg éppen az, ha a katolikus szentnek akarja beállítani ezt a förmedvényt. Az ateisták érzékenységére valahogy kevésbé figyel oda ez az álszent társadalom pedig ugyanúgy jöhetnénk ilyenekkel. Minket sérthet az, hogy Mohamedet Allah prófétájaként mondják a Koránban, az meg aztán pláne, hogy dzsihádot akarnak ellenünk folytatni. Egyáltalán, abszurdum, hogy egyesek a muszlimok sértődéséről beszélnek, amikor megsérülni igazából csak a Charlie Hebdo újságírói sérültek meg, de ők aztán nagyon. (...)