„A NER identitásának, az új rendszer építésének egyik meghatározó pillére az a gondolat, hogy a Nyugat hanyatlik, gyengül, ezért a módszere, eszközei is elavultnak tekintendőek. Eszerint Magyarországnak Keletre kell tekintenie, mert onnan erő és dinamika árad szét. Erre a vonatra kell felkapaszkodnunk, innen kell tanulnunk nekünk is. E stratégia végül néhány obskurus, hazánk külgazdasági viszonyait semmilyen látható módon nem befolyásoló egyezményben és két óriási orosz projektben manifesztálódott. Utóbbiak érdekében még az EU-val és az Egyesült Államokkal is szembefordultunk. Olyannyira, hogy Budapest néhány hónap alatt szinte páriává vált a nyugati szövetségi rendszerben, és olyan korábbi szoros szövetségeink, mint Lengyelország vagy a Balti országok, amolyan látens árulóként tekintenek ránk.
Aztán tegnap kiderült, hogy Oroszország mégsem olyan rettentően erős. A szankciók, illetve az olajár zuhanása néhány hónap alatt térdre kényszerítették Moszkvát. Pénteken már a szankciók kölcsönös (Oroszország is korlátozza bizonyos nyugati termékek importját) felfüggesztését ösztönözték, hétfő délben pedig az orosz kormány úgy döntött, hogy értékesíti a legnagyobb állami olajvállalat, a Rosznyeft részvényeinek 20 százalékát, hogy ezzel tömje be a 2015-ös költségvetésen tátongó lyukat. Aztán délután jött az igazi bomba: Putyin elállt a Déli-Áramlattól. Attól a tervtől, amely évtizedekre biztosította volna az orosz befolyást a dél-kelet-európai régióban. És amelyiknek legnagyobb uniós szószólója éppen Budapest volt. (…)