Tíz éve

„Jobban belegondolva nekem fogalmam sincs, mit csináltam tíz éve. Fiatal és politizáló, de magyarországi közéleti ügyekbe csak nagyon-nagyon átvitt értelemben belefolyó egyetemistaként értetlenül olvastam a híreket, ráadásul fáziskéséssel (újságot Pozsonyban nem járattam, internet meg volt naponta fél óra a teremben). Nem jött át a tartalom úgy, mint kéne.

Aztán december 18-án Pécsre mentem a Magyar Ifjúsági Konferenciára, ahol szinte az összes határon túli küldött frusztrációja rázúdult a kormányra (az sem segített, hogy Gyurcsány pulóverben ugrott le két órára), én meg annyit észleltem az általános hangulatból, hogy senkit sem érdekel, mi az, amit úgy érdemben is csinálunk - névleg a romániai-szlovákiai magyar aktivistacsere. Úgyhogy a nagy tombolás végén egy felszólalásban elmondtam, hogy ennek az egész konferenciázásnak semmi értelme, kivéve, hogy ittam pár jó koktélt és többet nem mentem MIK-konferenciára. Ez speciel egy jó döntés volt, mert ezeknek az üléseknek tényleg nem volt értelme, viszont kicsit szégyellem is magam, hogy nem járt át kellőképpen az a düh, ami sok, Magyarországgal kapcsolatot tartó aktivistát igen. Hát így.”