Van-e értelme a 70 százalékos magyar részaránynak a hazai bankrendszerben?

„Pozitívumnak lehet felhozni, hogy a nagyobb hazai részarány nagyobb védelmet nyújt a külföldi bankok hektikus viselkedésekor, valamint a szabályozói környezettel is jobban harmonizálni lehet a működést. Azonban fontos figyelembe venni a negatívumokat is:

– A banknak költségei is vannak, és ha az állam kezébe kerül, akkor neki is kell állnia a számlákat. Ha jön egy válság és feltőkésítésre lesz szükség, nem lesz egy nagyobb külföldi anyabank, amely ezt végrehajtja. Ha az állam nem akarja, hogy csődbe menjen a bank, akkor a forrásokat neki kell előteremtenie költségvetési forrásokból. A lánc végén pedig az adófizetők állnak. 

– A kevesebb bank a verseny csökkenését jelentheti, ami végül egyes díjak drágulását eredményheti, vagy a különböző innovációk elmaradását. A nagyobb profit reményében a bankok az ügyfelekért versenyeznek, különböző díjkedvezményekkel, kamatkedvezményekkel, újfajta termékekkel, innovációkkal és fejlesztésekkel, az állam mögött viszont nehéz felfedezni hasonló orientációt. (...)

Túl sok értelme azonban nincs, hogy az állam tovább növelje a részesedését a bankszektorban, hiszen ennek számos hátránya van. A legoptimálisabb az lenne, ha a válságadókat csökkentenék, hiszen már régen nincs válság, és a kisebb adóteher szavatolná az üzleti és gazdasági környezet további javulását. A probléma csak az, hogy ez szöges ellentétben áll a kormány gazdasági filozófiájával, ráadásul kommunikálni sem lenne egyszerű, ezért nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy a közeljövőben csökkenjenek a válságadók, hiába ez lenne a legjobb forgatókönyv.”