Szántai Attila egy soha nem volt világ, a polgári Magyarország hőse. Vállalkozott, dolgozott, négy gyereket nevelt, és amikor a maffia védelmi pénzt követelt tőle, ő kiállt magáért. Nemet mondott, a rendőrséghez fordult, önvédelmi fegyvert váltott ki. Bár ne tette volna! A rendőrség nem pusztán cserben hagyta a rendes működés szerint, hanem - mint kiderült - maga is a fosztogatók, a védelmi pénzt követelő bűnözők szövetségese lett. A férfit és családját a Fekete Sereg nevű banda tagjai addig fenyegették, zsarolták, provokálták és bántalmazták, míg az önvédelemből lelőtt egy embert, egy másikat pedig megsebesített.
Ezt követően Szántai Attilát a teljes jogállam cserben hagyta. Ügyészség, bíróság, elsőfok, másodfok. Börtönbe került, épp azok közé a bűnözők közé, akiknek a társát megölte. Iszonyú kínokat, megaláztatást és gyötrelmet szenvedett el méltatlan rabságának hét éve során. Emberi roncsként, megtört egészséggel, önmaga árnyékaként szabadult.
Ez az eset százmillió forintjába került a magyar államnak. Annyi pénzbe, amennyiből Szijjártó Péter még egy rendes családi házat se tudna venni. Szántai Attilával nem fognak együtt fotózkodni a politikusok, nem lesz meglepetésvendég az esti showműsorban, nem lesz ő a nemzetnek senkije, hiszen éppen az ő tragédiája mutatja, hogy mennyire erkölcstelen, romlott és képmutató az egész minket körülvevő magyar állam a celebjeivel, a hatóságaival és verőembereivel karöltve.