Az Európai Unió egyetlen napot sem várt: újabb támadást indított Magyarország ellen
Súlyos következményekkel fenyegetőznek.
Márpedig ha a Fidesz nem kíván a négyévente pár százalék rezsicsökkentéssel fanatizálható nyugdíjasok középpártjává válni, akkor érdemes megfontolnia ezeket az eseteket.
Ha az ember nagyon belehergeli magát, biztosan sok dolgot találhat, amire nincs magyarázat. Ezek közül én öt különösen veszélyes esetet ajánlok az olvasó figyelmébe. Veszélyesek, mert lassan-lassan a saját tábort cseszik széjjel.
Márpedig ha a Fidesz nem kíván a négyévente pár százalék rezsicsökkentéssel fanatizálható nyugdíjasok középpártjává válni, akkor érdemes megfontolnia ezeket az eseteket.
Zoltai Gusztáv, a tanácsadó
Szeptember óta Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) egykori ügyvezető igazgatója a harmadik Orbán-kormány miniszterelnökségi tanácsadójaként dolgozik. Nem szívességből. A Fidesz nagyszabású, Vajon Bármit Meg Lehet-e Tenni a Saját Szavazóinkkal c. kísérlete ezzel a lépéssel kezdődött. Zoltai kinevezésére azóta sem kaptunk értelmes magyarázatot. Hogy miért probléma, ha az elvileg jobboldali kabinet tanácsadója egykor a Kőbányai Textilgyár munkásőrének szerelt fel, hogy egyetértőleg bólogatott Landeszmann György oldalán, amikor elkészült a híres „bőgatya és fütyülős barack” interjú, hogy a jelek szerint csak háttéralkuval úszta meg a rendőrségi feljelentést mazsihiszes távozása idején, talán részletezni sem érdemes. Idézzük egy sor erejéig Schmidt Máriát: „Zoltai Gusztáv megtestesíti mindazt, amivel szemben a Fidesz létrejött, amiért érdemes politizálnia”.
Tasnádi László, az államtitkár
Tasnádi László 1989-ben a BRFK III/II-2. alosztály tisztjeként dolgozott. Ma az Orbán-kormány rendészeti államtitkáraként dolgozik. A kedves olvasónak sem áll össze, hogyan lehet az állambiztonság egykori megrendelője olyan kormány része, melynek vezetői 25 éve következetes antikommunizmusra szocializálják saját táborukat? Persze nem lehetünk igazságtalanok: Tasnádi biztosan ért ahhoz, amit csinál. Ám ha Zoltai Gusztáv tanácsadó, Tasnádi pedig államtitkár lehet, akkor érthetetlen, hogy miért nem engedünk a kormányzás közelébe olyan kallódó tehetségeket, mint ifj. Apró Antal (belügy), Vizoviczki László (ifjúságpolitika), Stadler József (nemzetgazdaság)?
Szijjártó Péter és a 12x5 méteres medence
Félreértés ne legyen: ha a fideszes kommunikáció – melynek hosszú-hosszú éveken át Szijjártó Péter adott arcot – a 2010-es kormányváltás előtt nem arra nevelte volna szimpatizánsait, hogy a hatalom luxusvillában lakó politikusai minimum gyanúsak (emlékezzünk együtt: „luxusbaloldal”, „plebejus politika”, „bankárkormány”), a külgazdasági és külügyminiszter 12x5 méteres medencével ellátott háza akkor is eléggé problémás lenne. Így viszont nem eléggé, hanem baromira problémás. A jobboldal plebejus kommunikációja a „söjtöri lakoma” óta elég következetes. Vajon milyen sajtótájékoztatót tartott volna Szijjártó Péter még szóvivő korában, ha tetszőleges szoci miniszter 160 milliós villát vásárol, majd amikor kiderül, hogy vagyonnyilatkozatai alapján ez sehogyan sem jön ki saját zsebből, azt mondja, hogy a szülei „segítik”?
Seszták Miklós és az offshore érdekeltségek
Az Index és a Magyar Nemzet is írt a nemzeti fejlesztési miniszter közelében fellelhető offshore-ügyekről, majd a Heti Válasz világította át a nemzeti fejlesztési miniszter múltját, de külföldi cégtulajdonra nem talált. Tény viszont – írják –, hogy a KDNP-s politikus „összeépült” egy jelenleg négy adóoptimalizáló érdekeltséget használó, az Oxygen wellnessközpontok és a BestByte műszaki áruházlánc révén tavaly már 25 milliárd forintos forgalmat bonyolító vállalkozói körrel. A minisztert tehát 2014-ig több olyan vállalkozó is ügyvédi megbízásokkal halmozta el, aki ciprusi anyacéggel dolgozott. Mármost én a Fidesz 2002 és 2010 közötti kommunikációjából azt tanultam, hogy az offshore-ozás csúnya dolog. Hogy Simor András jegybankelnökségével is komoly aggályok lehettek, hiszen ciprusi érdekeltségei voltak. Rosszul tanultam?
Közmédia, a közszolga
A közmédia hírműsoraira nem szeretnék sok szót vesztegetni. Bárki, aki Híradót, 180 percet és más közéleti tartalmat fogyaszt a csatornáikon, tapasztalhatja, hogy még a Kádár-korszak utolsó éveiben is nyitottabb, szabadabb, bátrabb volt a közmédia. És nem mentség, hogy közben előállítanak olyan egyébként tényleg zseniális műsorokat is, mint a Virtuózok. A helyzet megint csak azért bántó, mert a jobboldal volt a legjobban felháborodva, amikor a korábbi kurzus alatt olyan elfogult, a közszolgálatiság semmilyen ismertetőjegyét sem hordozó műsorokat engedtek az M1 fedélzetére, mint a Nap-kelte. Idézzük csak Fábry Sándor szavait, 2006-ból:
Köszönöm, hogy ismét figyeltek rám. Mielőtt meghallgatjuk közösen a nagyszerű Strange Changes zenekar Dillinger Escape Plan-feldolgozását, már csak egyetlen kifejezésre szeretném felhívni az esetleg idetévedő kormánytagok és fideszes politikusok figyelmét: morális relativizmus.