Ötezer

„Pénzt kérni valamiért, ami addig ingyenes volt, hálátlan feladat. Ezt jelentős könnyebbségnek nevezni: nagy merészség. Majd felölteni a népnevelő pózát, és azt állítani, hogy az ingyenes M0-s díjasításával a kormány a vasútra szoktatja az embereket – jogos felháborodást kelt.

Az M0-s és a bevezető utak használatának fizetőssé tétele, ráadásul úgy, hogy az intézkedés életbelépése előtt bő két héttel jelentik be, azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy újabb, a kormányzat által sebbel-lobbal összeeszkábált, kellően elő nem készített, át nem gondolt lépés van születőben. Az utóbbi hónapokban láthattunk ilyet. Talán a reklámadóval kezdődött: az egyik érintett kereskedelmi tévé azóta sok politikusnak szerzett kellemetlen perceket, rákérdezve vagyonbevallása homályos pontjaira. Mindannyian emlékszünk az internetadóként elhíresült távközlési szabályozás hasonlóan ripsz-ropsz közzétételére, majd tömegtüntetések után visszavonására. Ám azóta is alig telt el hét, hogy ne született volna újabb kitűnő ötlet, hol a kétnyelvű gimnáziumok ellehetetlenítéséről, hol a bevásárlóközpontok hét végi zárva tartásáról.

Az említett intézkedések egy része állami többletbevételeket hoz, és ez a törekvés érthető. A kormányzat most készíti elő a jövő évi költségvetést, amelynek fő számai, sarokpontjai már rögzítve vannak. Ha a bevételi oldalon lyukak keletkeznek, be kell tömni őket. Az M0-s díjasításával a kormányzat húszmilliárdnyi pluszpénzre számít. A 16 400 milliárd forintos főösszeghez képest kicsi szám, szabad szemmel alig látható. Akkor miért olyan fontos bevezetni így, rohammunkával, közben nem kis ellenszenváradatot, az érintett fővárosi kerületek és a környékbeli települések lakóinak heves tiltakozását váltva ki?”