A szakértői kormányzás hazugság!

„Összességében a szakértői kormány nem más, mint, magának a politikának a kiiktatása, és elmenekülés a politika elől. A szakértői kormány nem oldja meg a magyar politikai kultúra rákfenéit, csak kikerüli, rövidre zárja a változás lehetőségét. Nem a politikával van baj, hanem a kormányzás működésével. Választásokra, pártokra szükség van, de aki ezzel nem is ért egyet, arra biztosan rábólint, hogy a népképviselet valamilyen rendszerére igen. Az ország vezetőit meg kell választani, és számon kell kérni őket, és ez a kettő nem választható el. És ami még fontosabb: nem rejthető holmi szakértelem mítosza mögé.

Mindezeken túllépve, a szakértői kormányzásnak van még egy komolyabb problémája, ez teszi igazán elutasítandóvá a szemünkben. A szakértői kormányzás úgy állítja be a közügyek intézését, mintha minden egyes kérdésre egyetlen, kötelező érvényű, szakmailag megalapozott válasz létezne, minden más megoldás pedig helytelen. Ennek következtében minden egyes szakpolitikát vitán fölül álló receptként, univerzális képletként jelenít meg. Ám minden egyes szakpolitika, még ha ez bizonyos »szakértelmen« alapszik is, úgy nyúl bele a társadalmi valóságba, hogy bizonyos csoportokat előnyben részesít, másokat meg hátrányosan érint, sőt akár kirekeszt. Minden egyes szakpolitika tehát társadalmi hierarchiákat teremt, a politikai közösség egyes tagjainak az érdekeit szolgálja, másokkal meg épp fordított módon jár el. Ám hogy kit hozunk helyzetbe, és kit zárunk ki, az nem egy szakmai kérdés, hanem egy velejéig politikai döntés eredménye. Politikai döntés eredményének kell lennie, hiszen érdekek és értékek ütköztetését, küzdelmet és kompromisszumot, elhatározást és morális preferenciákat foglal magába.

A szakértői kormányzás azonban épp ezeket a küzdelmeket és kompromisszumokat, elhatározásokat és morális értékvállalásokat zárja ki a kormányzás folyamatából, és ezáltal a kormányzás aktusát a már amúgy is előnyös helyzetben lévő társadalmi csoportok érdekeinek szolgálatába állítja. A hátrányosan érintetteknek, a kirekesztetteknek pedig esélyük sincs ezt a fennálló helyzetet politikai úton (küzdelemmel és kompromisszummal) megváltoztatniuk, hiszen minden egyes döntés a szakmaiság aurájával lép fel, az egyetlen járható és helyes útként jelenik meg.”