A megtagadott igen

„2004. december 5-én undorítóan szar fejek voltunk, pedig az a nap a magyar történelem egyik tisztességes napja is lehetett volna. Semmi más nem kellett volna hozzá, csak – a történész Ungváry Krisztián hajszálpontos szavaival – a megtagadhatatlan igen. (Külön ajánlom figyelmetekbe a linkelt szöveg utolsó bekezdését, de minden betűjét érdemes elolvasni ennyi idő után is.) Nem állítom, hogy attól az igentől egy csapásra megoldódott volna az említett három probléma közül legalább egy – hiszen mind megoldhatatlanok –, de hogy valamivel egészségesebbé  válhattak volna általuk a viszonyok, abban biztos vagyok.

Azt mesélik, nem sokon múlott. Úgy tudni, a szocik berkeiben komolyan felmerült, hogy az igen mellé kéne állni, mert  a nem mellé állni iszonyú nagy gáz. A Gyurcsány Ferenc vezette párt mégis úgy döntött, van két ok, amiért érdemes. Az egyik: egy jó eséllyel behúzható sikerrel nagyot lehet ütni a lendületbe jött Orbán Viktoron, és az sem kizárt, hogy megfordíthatók a támogatottsági tendenciák. A másik: a határon túli magyaroktól nem lehet számítani semmi jóra, fideszes genyók mind, megérdemlik, amit kapnak.