Weöres Sándor esete a NER-rel

„Az ügy érdekessége, hogy a történet az állami adminisztráció legalsóbb szintjén játszódik. Az államtitkárok, főosztályvezetők, kabinetfőnökök csak távoli telefonokkal jelennek meg, az események poros önkormányzati irodákban bonyolódnak. A korrupció, az egymástól független pozíciók összefonódása a rendszer legalsóbb szintjén is üzemi hőmérsékleten pezseg.

Mostanra az utolsó irodákból is eltűntek azok a szakemberek, akiknél nem számított, hogy fideszes, szocialista, vagy leszarja az egész politikát, és egyszerűen csak tudja, hogy kell helyesen írni Weöres Sándor nevét.

A totálissá vált rendszerben már nincs senki, aki szólna, hogy ezért a pár millióért felesleges belemenni a mutyiba. Hogy már csak az ügy fajsúlya miatt sem érdemes csalni, hivatalos iratokat hamisítani, nyomást gyakorolni.

Ebben a rendszerben minden szívesség fontos lehet később, és minden megeresztett telefon törlesztés valami korábbiért. Ezen logika miatt már ötmilliós bizniszekben is olajozottan működik a rendszer.”