„Dárdai azonban szerintem a szívére hallgatott az esze helyett. Már akkor gyanús volt, hogy elkapta a hév, amikor a finn meccs után azt mondta, »meglátjuk, hogyan tovább«, ahelyett, hogy »amit vállaltam, teljesítettem, ideje visszamennem Berlinbe«. Családjából is annak a fiának a szavát hallotta meg, aki szerint maradnia kell (édesapja és másik gyermeke hiába mondta ellenkezőjét). A kapitány sokat veszíthet: a Herthának korábban azt ígérte, csak négy meccsre marad. Most mégis másként gondolja, berlini respektje kárára. De nem csak Németországban van veszítenivalója. Minden tiszteletem ellenére azt mondom: eddig szerencséje is volt. Romániában az első félidőben csak az ellenfélen múlt, feltörli-e velünk a padlót, Feröeren ha az elején Dibusz nem véd nagyot, nem lett volna három pontunk, a finnek meg máig nem értik, hogy kaptak ki tőlünk a Groupamában.”