„Az egyszeri józan paraszt azt gondolná, hogy a szegregáció az a csúnya dolog, amikor származás, vallás, bőrszín, egyebek alapján elkülönítünk valakiket másoktól, direkt és tudatosan, és aszongyuk, ez itt például cigánysuli, az ott meg magyar. Ez bizony csúnya dolognak tűnik elsőre, csak ha tényleg az, akkor például mit kezdjünk a nemzetiségi iskolákkal meg a felekezeti iskolákkal? A szlovák, a német és egyéb nemzetiségi iskolák ugye a nemzetiség oktatására jöttek létre, az identitás megőrzésének, a kultúra átadásának igényével. A magyar állam is tulajdonképp szegregált magyar iskolákért lobbizik a Felvidéken, a Délvidéken meg Erdélyben.
Az ilyen iskolákat persze nem az állam akarata hozza létre, hanem a helyi igények, de az állam mögéjük állhat. Szóval nem arról van szó, hogy állambácsi kötelezően, apartheid alapon szétválasztja a fehéreket és feketéket, más suli, másik étterem, másik mosdó, mint Ámerikában a hatvanas évekig.
Nos, ha egy nemzetiségi vagy felekezeti iskola nem szegregáció, akkor egy romaiskola sem az – különben a pécsi Gandhi gimnáziumnak is neki kéne menni szegregálás címén. Emellett nagyon fontos eleme a szegregációnak, hogy nem egy adott embercsoport saját döntésén alapuló elkülönüléséről van szó, hanem rájuk erőltetett elkülönítésről.(...)
Ha a romák szeretnek egy iskolát, meg osztályközösségeket ott, akkor fölösleges szétrobbantani az adott sulit, csak mert épp úgy alakult, hogy szinte csak cigányok járnak oda. Ha persze a suli szar, meg ilyenek, megfontolható lehet a lépés, de akkor sem csak azért, mert úgymond »szegregált«. Emellett azt sem tudom teljesen, hogy ha nincs romasuli, akkor az erőltetett integráció nem lészen-e asszimiláció, ami ugye legalább olyan csúnya dolog és annyira fasiszta, mint a szegregáció, tehát miként őrizzük a roma kultúrát és identitást, ha egy árva fia cigánysuli sem lehet az országban.”