Beszámoló a PKP állapotáról

„A Polgári Konzervatív párt konzervatív, mert a polgárság nyugat-európai felemelkedését lehetővé tevő (azóta megreccsent) erkölcsi alapon – a munka révén képződő tőke, a megtakarítás, a tulajdon, az érdem, a lehető legszabadabb piaci verseny által megalapozott együttműködés, a kis állam, az erős autonómiák, az alacsony adók, az önbecsülés és a könyörület, a hellén-zsidó-keresztény kultúra és erkölcsi komolyság, ugyanakkor a folyamatos emberi reflexió, és minden összevetve az értékes emberi élet képviseletének alapján – áll, az ember evilági megváltásával, a nagy kollektív gondolatokkal, a progresszió és a növekedés mantráival, és a mindenkori újrakezdéssel szemben. A társadalmi (nemzeti) összetartozás élményét nem nacionalista és szociális demagógiával, hanem a közös értékteremtés és a közös sikerek intézményrendszerének ápolásával akarjuk elérni.

A PKP politikája az elmondottak miatt szemben áll az összes ismert párt (és »független« képviselő) hatalomközpontú, »pragmatikus« (valójában amorális), NER-konform (a NER semmi más, mint az előtte is ismert magyar politikai morál vegytiszta megmutatkozása, a közhiedelemmel szemben nem a minőségében, csak a koncentráltságában tér el a rendszerváltás első húsz évének értékrendszerétől), szemben áll a türelmetlen, társadalomellenes, radikális (a legtöbbször szocialista), keleties alapállásával. 

A PKP sosem lesz nagy párt, de ha elég nagy lesz, azzal érzékelhető változásra lesz képes a NER-konformitás tengerében. Mi mindig jelen leszünk, hogy felmutassuk az alternatívát a saját tehetségünk és lehetőségeink szerint. Ugyanakkor minden plusz tehetséget és lehetőséget szívesen veszünk, illetve a felkínálkozása pillanatában elbírálunk. Mindig pont annyira vagyunk erősek, mint az autonóm polgárság. Mi mindig pont akkorák vagyunk, mint amennyire sikeres az ország.”