A megmondóemberek forradalma

„Miközben a kormányt pocskondiázó média naponta kap sírógörcsöt a sajtószabadság állítólagos hiányától, már csak egysíkú véleményt közölnek, híreket alig. A háttérben nagyhatalmak nagy hatalmú pénzosztói: az ő megmondóembereik rágják a szánkba, hogy miért rossz a jó, és miért jó a rossz. Az ő forradalmuk zajlik most a médiában és a tereken. Eddig értem. De akiknek ez nem tetszik, mikor olvashatnak ismét híreket is a vélemények helyett?

Kezdetben volt a totális balliberális fölény. A nyugati cégek piacot és befolyást vásároltak maguknak a rendszerváltás idején, a sajtószabadságot meghagyták otthonra. Ha kólából az ízetlenebbet hozták, mit csodálkozunk ezen? Így aztán az Antall kormányt majd az első Orbán kormányt is szétszedték a kommunista nyaloncokból lett demokrácia- és sajtószabadság-szakértők. Hol voltak ezek, amikor Horn Gyula kinyírta az egyetlen polgári napilapként működő Új Magyarországot? Sehol: még örültek is neki. Megtanultuk, hogy számukra az a demokrácia, ahol csak ők jutnak szóhoz. Medgyessy még ki is osztotta Orbánt: ha olyan médiát akar, ahol megjelenhet, csináljon magának.

Életemben nem láttam aztán olyan hányingerkeltő választási kampányt, amit az állítólag »független« média vitt végig Gyurcsány mellett 2006-ban. Úgy nyalták-falták nagy függetlenségükben a Nagy Hazug fenekét, ahogy nem szégyellték. Még azt is megéltük, hogy Gyurcsány lett a legszexibb magyar közszereplő. 2006 nyarától pedig hiába szidták négy évig a Nagy Szemkilövetőt, ha akkor már miniszterelnök volt. Ha igazak a hírek, az egyik főszereplő, a magyar online köpködő média nagymesterre most már Soros Györgynek »dolgozik« – láthatóan ugyanazzal az átéléssel, ahogy a 2006-os választás előtt Gyurcsányék alfelén.

A legalja azonban az utóbbi években kezdődött, amikor a balliberális média rákapott a neonácik stílusára. Az Indexből, a 444-ből és a többi »független« lapból is szép lassan Kurucinfót csináltak (elvégre azt is Amerikából működtetik). Híreket egyre kevésbé jelentettek meg, legfeljebb akkor, ha azokat »kurucinfós módon«, azonnal véleménnyé formálták. Amikor csökkent a rezsi vagy a munkanélküliség, már a bevezetőben leírták, hogy mindez valójában rossz dolog. Sőt, a rezsicsökkentés és Németh Szilárd a szemükben a gonosz megtestesítőjévé, az oly jó és hasznos külföldre lapátolt ezermilliárdnyi rezsihaszon démona lett. A gazdasági növekedés, az infláció visszaszorítása vagy az oktatás évtizedekig váratott reformja számukra a pusztítás. A munkanélkülieknek reményt és új lehetőséget nyújtó közmunka nekik szintén káros, de az olcsóbb paksi erőmű és a biztonságosabb gázellátás egyenesen a legaljasabbszemetebbpiszkossággá vált a világon. Hiába no, sokkal jobb lenne a paksi erőmű, ha nem oroszokkal és sokkal drágábban épülne, jobb és korrupciómentesebb lenne a drágább amerikai palagáz, jobb lenne, ha állami helyett külföldi tulajdonú szolgáltatók működnének, és ha állampapír helyett a kormányokat zsaroló IMF adná a hitelt.

Az önkormányzatokban meg közben azt látjuk, hogy ha tíz vagy százmilliókból, esetleg milliárdokból épül valahol valami, akkor az nem kerül még a mínuszos hírek közé sem. Ha viszont az ellenzék piti és komolytalan lopással vádol, az bizonyíték nélkül is címoldalas. Volt eset, amikor simán odahazudták, hogy megkeresték, de nem érték el a megvádolt vezetőket – viszont ha utólag válaszoltunk a vádakra, azt nem közölték. Igazi híreket jóformán már csak az InfoRádió honlapján, nem egysíkú véleményeket pedig csak a Mandineren lehet olvasni. Itt tartunk most. Értem én. Csakhogy közben értelmes emberek is élnek még ebben az országban, akik a hírekre is, és nem csak hülyítésre kíváncsiak. Velük mi lesz?

Ábel Attila”