„Balog Zoltán emminiszteri regnálása alatt folyamatosan verik szét az oktatást: vonják ki a forrásokat, központosítanak, csökkentik most már nemcsak a felsőoktatási, de a gimnáziumi felvételi keretszámokat, sőt, spórolnak a gyermekétkeztetésen. (Komolyan. Ez már tényleg hihetetlen, nem? Gyerekétkeztetésen, a fenébe is!) A családtámogatásokat úgy alakították át, hogy az a sokat keresőknek kedvezzen, a bejelentett jövedelemmel nem rendelkezőknek – azaz azoknak, akiknek igazán szüksége volna rá – viszont egyáltalán ne is járjon, hiszen ha nincs hivatalos kereset, akkor miből írjuk le a kedvezményt? Coki. Most épp azt találták ki, hogy a családi pótlékot is csak azoknak folyósítanák, akiknek van állása. Bravó! Közben a munkanélküliség csúcsokat döntöget, azt meg ne magyarázza meg nekem senki, hogy közmunkásbérre lehet gyereket vállalni! Minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy az ember ne merjen szülni.
De mindezen túl Balog pásztornak azzal is baja van, hogy a magyar ugyan összességében fogy, de a cigányok szülnek bőven. (Itt muszáj megjegyezzük: a magyar cigányok is magyarok.) A lelkész úr igen alacsonynak találja az országban átlagosan 1,3 gyereknyit mutató termékenységi rátát. »Vannak olyan északkelet-borsodi meg Északkelet-Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térségek, ahol ez (ti. a termékenységi ráta - a szerk.) eléri a 2,39-et, ami egy abszolút pozitív trend lenne egyébként, hogyha ezek a gyerekek olyan családokba születnének, hogy azok a hátrányok, amiket örökölnek, azok azt jelzik, hogy nem a társadalom, az életminőség javításához fognak hozzájárulni« - mondja, és itt a szerző már kapkodja a levegőt.
Nincs mit félremagyarázni ezen az eseten: Balog Zoltánnak ez a sokadik ilyen színvonalú megszólalása. A emberminiszter következetesen cigányozik, akár kérik, akár nem. Idén nyáron, a roma holokauszt emléknapján jó dramaturgiai érzékkel arra intette a cigány közösséget, hogy tartózkodjék az áldozatszereptől, nehogy túlzásba essenek, mint az értikkiregondolok. (…)
Számolják fel a gazdagoknak kedvező családpolitikát, terjesszék ki a szociális hálót! Dolgozzanak ki valós foglalkoztatási modelleket, és támogassák hülyére a kis- és középvállalkozásokat, akik valójában munkát biztosíthatnak az igazán nehéz helyzetű rétegnek! Koncentráljanak különösen a nőszegénységre! Öntsenek végtelen mennyiségű pénzt a közétkeztetésbe és a közoktatásba, ugyanakkor adják vissza, sőt, növeljék az oktatási intézmények autonómiáját és szakmai eszköztárát! Létesítsenek ösztöndíjakat és szociális támogatásokat az iskolába járók életben tartására! Terjesszék ki és minőségbiztosítsák a felnőttoktatást! Építsenek ki szociális bérlakásrendszert! Tegyenek aktívan a nők elleni erőszak és a nők hátrányos munkaerőpiaci és oktatási rendszerbeli megkülönböztetése ellen!