A politika mint provokáció

„Azt a gesztust, hogy elment felavatni barátai újabb vagyonszerzésének gyümölcseit – Flier János és Mészáros Lőrinc urak sertéstelepeit -, nehéz volna racionális politikai okokból levezetni. Éppen most, amikor a társadalom egyre erőteljesebben mutatja ki felháborodását a »kormányközeli« korrupció soha nem látott elburjánzása felett, amikor a szegénység folyamatosan nő, amikor újabb és újabb adók kivetésével próbálják visszapótolni a költségvetésbe az esztelenül elherdált stadion-milliárdokat, éppen most tüntetően megmutatni ország-világnak: márpedig büszkén tekintek azokra, akik a személyes „támogatásommal” gazdagodnak – nos, ez olyan provokáció, amire legfeljebb a politikai pszichológia adhat magyarázatot.

Orbán Viktor azt óhajtja közölni az ő népével, hogy juszt sem hátrál. Zenghet az ég, tüntethetnek a rezsim ellen akárhányan, követelhet itt tiszta piaci viszonyokat a fél világ, változás ugyan nem lesz. De még csak valamiféle taktikus visszafogottságra se tessék számítani. Még arra se, hogy kicsit meghúzzuk magunkat, mi, a kétharmad mindenre elszánt urai. Ellenkezőleg, kihúzott derékkal, dacolva a mégoly, nyilvánvaló társadalmi ellenérzéssel, a kritikus hazai és világsajtóval, csak azért is minden adandó alkalommal megünnepeljük sikeres harácspolitikánkat. Magyarán: beleröhögünk a képetekbe.”