Kuncze, a bukott ember

„Alig hogy befejeződött a november 17-i tömegtüntetés – nem is az első - az orbáni tekintélyuralmi rendszer ellen a Kossuth téren, az ATV-n feltűntek az első – szokás szerint - liberális kommentátorok,  jól ismert »hatalmi tényezők« vagy értelmiségiek. Köztük is a legelső Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke. Ám sokak meglepetésére az idősödő elnök bizony nem örült. Még hogy nem örvendezett, egyenesen megsértődött, ki volt borulva, meg volt bántva, »kikérte magának«, hogy a fiatal »balos szónokok« válogatás nélkül az elmúlt 25 év teljes hatalmi elitjét elküldték melegebb éghajlatra. Szegény elnök úr csak annyit értett az egészből, hogy bizony ő is úgy került be a fiatalok, az új generáció emlékezetébe, mint egy szűk, de annál inkább leszerepelt társadalmi csoport képviselője. Társadalmi értelemben ő is bukott ember…

Az önmagába szerelmes, narcisztikus magyar »értelmiségi« még ma sem érti, hogy az elmúlt 25 év gazdasági és kulturális hanyatlásáért felelősséggel tartozik. Ellentétben a fiatalokkal, Kuncze sem érti, hogy Magyarország egész Kelet-Európában a rendszerváltás egyik legsikertelenebb országa, talán csak Ukrajna, Lettország és Bulgária vetekedhet vele. Talán nem olvasta, hogy több mint hárommillió ember került hazánkban a szegénységi küszöb alá? Nem vette észre, hogy a szociál-liberális kormánykoalíció négyéves uralkodása nyomán, alapjában a rendszerváltás 2o éve alatt létrehozott társadalmi és politikai, mentális és kulturális feltételrendszer megágyazott az új, neohorthysta tekintélyelvű rendszernek? Ebben éppen neki nem lenne személyes történelmi felelőssége? Kuncze talán azt sem vette észre, hogy 2010-ben (és 2014-ben) szinte 0-ra leszavazták a liberálisokat, hogy megszűnt Magyarországon  a liberalizmus mint komolyan vehető politikai erő?”