Nyílt levél Mohácsi Erzsébetnek a Sója Miklós Iskola ügyében

Kedves Erzsike!

Évek óta hadakozik ellenünk azzal a meggyőződéssel, hogy a nyíregyházi Huszár-telepen ártalmas dolgot művelünk az iskolánkkal, amelyet az ott élő családok gyermekei számára létesítettünk. Én pedig arról próbálom meggyőzni Önt, hogy bár a telepen van az iskola, attól az még lehet jó, és szolgálhatja az ottaniak érdekeit.

Meghívásunkat elfogadva a saját szemével tapasztalhatta, hogy a Sója Miklós iskola különösen jó minőségű oktatási munkát végez, és nem szegregál, nem különít el hátrányosan senkit. Ön is tudja, hogy a lakótelepről bármely családnak megvan a lehetősége más iskolákba járatni a gyermekeit. Ezt meg is teszik, hiszen az iskoláskorú gyermekeknek csupán egy negyede választja a mi iskolánkat, a többiek pedig – a gyermeklétszám mintegy háromnegyede – más iskolákba jár. Ebben teljes szabadságuk van, s élnek is ezzel a lehetőségükkel. Ennek ellenére megvezetve a döntéshozó szerveket, álságos módon, nem a mi iskolai oktatásunkra vonatkozó kérdéseket vizsgálva, hanem egyéb általánosságokról szóló szakértői vélemények hangoztatásával azon igyekszik, hogy a pedagógiai munkánkat lehetetlenné tegye. Ön is elismerte, és bármely szakértő vizsgálat igazolja, hogy a Sója Miklós iskolánk az átlagnál magasabb fokú oktatást ad. A gyermekek nagyon jó alapokat kapnak nem csak oktatás terén, hanem a szocializáció más fontos területén is. Nem beszélve a még messzebbre nyúló pozitív hatásokról, a családok iskolabarát szemléletéről, a közösségbe tartozás erejének fölfedezéséről és még sok más, társadalmi szempontból is fontos, de az egyéni boldogulás szempontjából még lényegesebb eredményekről.

Ennek ellenére iskolánkat és segítő szándékú törekvéseinket a legmesszebbmenő erőfeszítésekkel támadják. Nem riadva vissza attól sem, hogy a tárgyalás kimenetelét is befolyásolni kívánó attrakciókat is bevetnek: Budapestről mozgósított csoportot szerveznek, hogy az utcán, a tárgyalóteremben a feszültségkeltő légkört fokozzák. Nem riadva vissza attól, hogy a telepen néhány hangadót megszólítva a feszültséget tovább gerjesszék, hogy a senkinek sem ártó iskolánk ellen hangulatot keltsenek. Nem riadva vissza attól, hogy időről-időre a tényeket meghamisító, féligazságokat csúsztatott formában hangoztató közleményeket gyártanak a jó szándékú munkánk lejáratására. Nyilatkozataikban teljesen összemosnak különböző helyzetben és formában elhangzott kijelentéseket. Ezzel is igazolva, hogy állításaik rászorulnak az igazság meghamisítására. Ilyen módon remélik a közvéleményt valamelyest maguk mellé állítani, amely törekvésük ennek ellenére is igen gyakran kudarcot vall.

Kedves Erzsike!

Ismer már engem annyira, hogy látja, mennyire szívügyemként kezelem a szegények, megvetettek, társadalom peremére szorultak sorsát. Tudja jól, hogy a cigány testvéreim felé különös rokonszenvvel fordulok, és papi, szerzetesi majd püspöki szolgálatom során szüntelenül az ő megsegítésükre szánom időmet, energiámat. Ezt nem azért teszem, hogy népszerű legyek az emberek között – sőt ezzel, sok esetben éppen egyes emberek rosszallását vívom ki –, hanem, mert erre Krisztus mindenki felé nyitott szeretete késztet.

Ezeket a nyilvánvalóan jogos szempontokat Ön teljesen figyelmen kívül hagyja, s egyetlen célként azt tartja szem előtt, hogy iskolánkat a szegregációval megbélyegezze. Nyilvánvaló tény, hogy a szegregáció rossz, mindenkinek rossz, a kisebbségi és a többségi társadalomnak egyaránt. Az a módszer azonban, amellyel Önök a szegregációt jogszabályokkal megszüntetni, az integrációt pedig erőnek erejével érvényesíteni akarják, csak még tovább fokozza a társadalmi feszültségeket. Ez, láthatóan Önt és a szervezetüket egyáltalán nem zavarja, sőt, erősödik bennem a gyanú, hogy talán rejtett szándékuk is, hogy így legyen.

Ha Magyarországon olyan törvények vannak, amelyek válogatás nélkül egybemossák az egyes csoportok külön kezelését a bántó és megalázó szegregációval, akkor nem a jó szándékú pedagógiai szándékkal van baj, hanem a körültekintés nélkül hozott jogszabályokkal. Egyetértek azzal a törekvéssel, amely ezt az anomáliát nagyobb hozzáértéssel kívánja rendezni. Önöknek azonban egyre jobban kirajzolódó módon a társadalmi feszültség gerjesztése a céljuk. Zászlajukra az egyenlőséget írják, nyilatkozataikban is ezeket a szólamokat hangoztatják, de munkájuk eredménye éppen az ellenkezőjét váltja ki. Felelősen gondolkodva ezt Önöknek is látniuk kellene.

A tárgyalás lefolytatása után arra kértem az Ön munkatársait, hogy immár hagyjanak föl azzal az áskálódó tevékenységükkel, amellyel a Huszár-telepen végzett lelkipásztori és oktató munkánkat igyekeznek akadályozni. Elegendő küzdelem nekünk a szociális hátrányok közepette dolgoznunk, az emberek, a családok, a gyermekek életét és gondolkodását a fejlődés irányába terelnünk.

A jogerős bírósági ítélet meghozatala után újságírói kérdésre azt válaszoltam, hogy nem adjuk fel a küzdelmet a gyermekeinkért, családjainkért. Keressük és meg fogjuk találni a módját annak, hogy az igazi testvériséget, a krisztusi szeretetet továbbra is terjesszük a ránk bízottak körében, akik közé most már eltörölhetetlenül a Huszár-telepen élők is beletartoznak.

A józan belátásra hivatkozva, a valós társadalmi megbékélés elősegítése, de legfőképpen a huszár-telepi gyermekek és családok nyugodt, békés életének érdekében kérem, hagyjanak végre bennünket nyugodtan dolgozni. Figyelmüket tereljék olyan helyzetekre, ahol valóban bántó szegregáció folyik. Az ilyen munkájukra szívesen kérem Isten áldását. A feszültséget gerjesztő tevékenységükön ugyanis nem lesz áldás.

Továbbra is imádkozva Önökért, testvéri szeretettel,

Kocsis Fülöp