Mária és Márta egy személyben

„Szombaton ünnepelte a Dunántúli Református Nőszövetség megalakulásának 20. évfordulóját. Ünnepség és konferencia emlékezett meg a fennállás 20 évéről, s ennek során az egyik előadásban szóba került Mária és Márta alakja. A kérdés nem először és nem utoljára fontos a keresztyén női szerepvállalás dilemmái között. Az előadó, aki férfi, nagyon előremutató volt, amikor úgy fogalmazta meg, hogy egy személyben kell lenni Máriának és Mártának. (...)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyülekezet nő-tagjait ki kellene használni. Amiként a nők kellő empátiával érzik meg, hogy a közösségépítéshez a komfortérzés elengedhetetlen, úgy talán a nők segítő-köréhez nem tartozók – férfiak, nők vegyesen – éppilyen empátiával kellene felmérjék, hogy nincs-e erőn felül mindaz, amit elvárnak. Nálunk még igencsak nincs meg a kultúrája annak, hogy pénzben és időben is kiszámolnánk az ingyen érkező ajándék értékét. Pedig megdöbbennénk, ha a nők gyülekezetben végzett szolgálatát és a hozott javak értékét kiszámítanánk. A női szolgálattevőknek szükségük van a lelki megerősödésre is. Ez fizikai munka közben nem - vagy nehézkesen - megy. Ezért olyan jók azok az alkalmak, amikor valóban az Igével tudnak foglalkozni, amikor lehetőség van a nyugodt beszélgetésekre, azokra a pillanatokra, amikor nem testileg teljesen lezúzva, kilúgozva érkeznek, hanem pihent szellemmel, tökéletesen tiszta, üres kehelyként. Azok a konferenciák, ahol anyagi ellenszolgáltatás fejében ellátják a résztvevőket, éppen erre ad lehetőséget. Azok, akik rendre másolat kiszolgálnak, egyszer-kétszer tehessék meg, hogy végre lélekben szolgálhassanak.”