Dóra − életről és halálról, betegségről és elengedésről

Mindannyiunk élete egy regény, a magunk örömeivel és fájdalmaival, ünnepeivel és hétköznapjaival, sorsfordító eseményeivel és tanulságaival. De mégis, mi lehet a tanulsága egy szép, okos, tehetséges, jóravaló 33 éves újságírónő betegségének és értelmetlen halálának? Mit kezdhet a józan ész a felfoghatatlannal: miért alakul ki valakinél 29 éves korában a HPV-alakú méhnyakrák, amit a kisebb-nagyobb műtétek, sorozatos sugár-és kemoterápiák, a kitartó küzdelem ellenére sem sikerül négy év alatt leküzdeni? Hogyan lehet ennyire kíméletlen és igazságtalan az élet, hogy a gyógyulás helyett újabb és újabb áttétek, komplikációk és fájdalmak jönnek?

A megválaszolhatatlannak tűnő kérdésekre maga a megindító életregény főszereplője, Mittelholcz Dóra adott őszinte választ a nemrég bekövetkezett halála előtt néhány héttel megjelent Tündérmese kis szépséghibával című önéletrajzi könyvében.

Már a HPV-vírus és a betegség kialakulásáról szóló fejezetnek felkiáltójelként kellene állnia mindannyiunk életében, mert a humán papilloma vírusnak a férfiak is hordozói lehetnek − akik ugyan nem kapják el a fertőzést, de a szexuális aktus során könnyedén továbbadhatják női partnerüknek. Az óvszer ugyan védettséget ad, de nem 100 százalékosat, ugyanúgy, ahogy az általános iskolákban a 11-12 éves lányok számára ma már térítésmentesen kérhető HPV-oltás sem, mert a HPV-nek számtalan típusa van, és mindannyian másképp reagálunk rá: míg az egyik ártalmatlan szemölcsöt vagy átmeneti gyulladást csinál, a másik rákot megelőző állapotot vagy esetleg már méhnyakrákot okoz.

Dóra szerint éppen ezért érdemes évente nőgyógyászati kivizsgálással egybekötött rákszűrésre járni, kérni, és kifizetni a HPV-szűrést. Arról nem is beszélve, hogy a P2-es, vagyis a nem rosszindulatú eltérést mutató rákszűrési eredmény ellenére is lehet valaki HPV-pozitív, legfeljebb a vírus még nem okozott elváltozást a szervezetében. Ha valakinél HPV-t diagnosztizálnak, az első lépés az ún. ékkivágás műtét, amelynek keretein belül a méhnyak érintett részét lézerrel vagy hideg késes eljárással eltávolítják. Ilyenkor jó esetben meg is oldódik a probléma, utána már csak immunerősítőt kell szedni, odafigyelni, és rendszeresen kontrollra járni. A sikeres műtét azonban nem minden esetben garancia a gyógyulásra, mert ha a szövettani vizsgálat kimutatja, hogy az érintett rákos részt nem sikerült teljes egészében eltávolítani, a rákkezelés folytatódik: a legtöbb esetben méhnyak-kivágásos műtét következik. A méhnyak eltávolítása után a hölgynek pedig még gyermeke is lehet. 

Mittelholcz Dóra esetében extrém módon, a sikeresnek bizonyuló műtét után három hónappal, egyik pillanatról a másikra teljesen kiújult a daganat, amit sugár- és kemoterápiával kezdtek kezelni. Ezt követően három hónap tünetmentesség után megint ott volt a daganat a hüvelyében. Ezután nem volt más megoldás, mint a totális exenteráció: el kellett távolítani minden környező szervét. Ám mindezek ellenére sem sikerült végleg leküzdeni a halálos kórt: a szokatlanul agresszív rákos sejtek újból visszatértek a csonkokon, a kemoterápiás gyógyszereket a legyengült szervezet pedig már nem fogadta be. Természetesen Dóra könyve nem a panaszkodásról, a félelemkeltésről vagy éppen a nyomasztásról szól: nem arra figyelmeztet, hogy mindenkivel ez fog történni, aki HPV-fertőzött lesz.

A Tündérmese kis szépséghibával sokkal inkább hasznos tanácsokkal teli túlélőkalauz azoknak, akik valamilyen rákos megbetegedéssel küzdenek, hiszen a betegség okozta fizikai és lelki megterhelés mellett ilyenkor a környezettel, az egészségügy túlterheltségével, a külvilág közönyével vagy éppen túlaggódásával is meg kell küzdeniük. Ha mindez nem lenne elég, gyakran üldözni kell az orvosokat, és az egészségügyi dolgozók kiégettségével is szembe kell szállni.

Éppen ezért Dóra könyve erősen ajánlott olvasmány mindazoknak is, akik a magyar egészségügyben dolgoznak, mert a kezelés mellett egy-egy jó szó ugyanúgy életmentő lehet egy kétségbeesett beteg ember számára, akinek egyáltalán nem mindegy, hogy SMS-ben közli vele az orvos, hogy már ne vegyen télikabátot, vagy végig mellette áll és megértően tájékoztatja a lehetőségeiről. 

Mittelholcz Dóra könyvéből a hozzátartozók is sokat tanulhatnak arról, hogyan lehetnek leginkább a rákbetegséggel küzdők hasznára. „Sokan nem tudják, mit »kell« ilyenkor mondani, és kellemetlenül érzik magukat. De nekem az segített a legtöbbet, hogy a barátaim nem ítéltek meg másként. Ha kellett, segítettek, de egyébként ugyanúgy viszonyultak hozzám, mint a betegségem előtt. Viszont ha épp ki akartam panaszkodni magam, meghallgattak, vállon veregettek” – írja Dóra, aki szerint a huszonötezredik szívecske a Facebookon vagy a századik „Szeretlek, gondolok rád” SMS inkább idegesít, mint segít, mert ezek egy idő után már csak elcsépelt szavak.

Ennél sokkal többet ér egy-egy apró gesztus, egy váratlan látogatás, egy kedves meglepetés, például egy szál virág, ami megédesíti a nehéz pillanatokat. Mert hogyan is segíthetne egy Facebook-üzenet vagy egy lájk feldolgozni azt, hogy a halál már a küszöbön jár? 

Leginkább sehogy. De Dóra szerint a szeretetteljes, kiegyensúlyozott családi környezet, ahol nincsenek tabuk, ahol felkészítettek az életre, segít abban, hogy emelt fővel, méltóságteljesen tudjuk elengedni az életet.

Ugyanilyen fontosak a kitartó barátok, de Dóra könyvéből az is kiderül, hogy ő azt is megérti, akire egy idő után már nem számíthatott, mert ez valóban nem könnyű helyzet. A Tündérmese kis szépséghibával írója nem hibáztat senkit és semmit a történtekért, mert tisztában van vele, hogy felnőtt emberként felelősséget kell vállalnunk az életünkért és a cselekedeteinkért: tudnunk kell, hogy mit vállalunk a szexuális élettel, az egy éjszakás kalandokkal, a félrelépésekkel. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindennek megvan a maga kockázata: az éves szűrővizsgálatok elmulasztásának, a stresszes és rohanó életmódnak.

Időről-időre fel kell tennünk magunknak a kérdést: most mit teszünk azért, hogy a halálunk közeledtével elmondhassuk: boldog és teljes életet éltünk? Valahogy úgy, mint Mittelholcz Dóra.

*

Az Index videóriportja az október végén elhunyt újságírónővel: