Dóra szerint éppen ezért érdemes évente nőgyógyászati kivizsgálással egybekötött rákszűrésre járni, kérni, és kifizetni a HPV-szűrést. Arról nem is beszélve, hogy a P2-es, vagyis a nem rosszindulatú eltérést mutató rákszűrési eredmény ellenére is lehet valaki HPV-pozitív, legfeljebb a vírus még nem okozott elváltozást a szervezetében. Ha valakinél HPV-t diagnosztizálnak, az első lépés az ún. ékkivágás műtét, amelynek keretein belül a méhnyak érintett részét lézerrel vagy hideg késes eljárással eltávolítják. Ilyenkor jó esetben meg is oldódik a probléma, utána már csak immunerősítőt kell szedni, odafigyelni, és rendszeresen kontrollra járni. A sikeres műtét azonban nem minden esetben garancia a gyógyulásra, mert ha a szövettani vizsgálat kimutatja, hogy az érintett rákos részt nem sikerült teljes egészében eltávolítani, a rákkezelés folytatódik: a legtöbb esetben méhnyak-kivágásos műtét következik. A méhnyak eltávolítása után a hölgynek pedig még gyermeke is lehet.
Mittelholcz Dóra esetében extrém módon, a sikeresnek bizonyuló műtét után három hónappal, egyik pillanatról a másikra teljesen kiújult a daganat, amit sugár- és kemoterápiával kezdtek kezelni. Ezt követően három hónap tünetmentesség után megint ott volt a daganat a hüvelyében. Ezután nem volt más megoldás, mint a totális exenteráció: el kellett távolítani minden környező szervét. Ám mindezek ellenére sem sikerült végleg leküzdeni a halálos kórt: a szokatlanul agresszív rákos sejtek újból visszatértek a csonkokon, a kemoterápiás gyógyszereket a legyengült szervezet pedig már nem fogadta be. Természetesen Dóra könyve nem a panaszkodásról, a félelemkeltésről vagy éppen a nyomasztásról szól: nem arra figyelmeztet, hogy mindenkivel ez fog történni, aki HPV-fertőzött lesz.
A Tündérmese kis szépséghibával sokkal inkább hasznos tanácsokkal teli túlélőkalauz azoknak, akik valamilyen rákos megbetegedéssel küzdenek, hiszen a betegség okozta fizikai és lelki megterhelés mellett ilyenkor a környezettel, az egészségügy túlterheltségével, a külvilág közönyével vagy éppen túlaggódásával is meg kell küzdeniük. Ha mindez nem lenne elég, gyakran üldözni kell az orvosokat, és az egészségügyi dolgozók kiégettségével is szembe kell szállni.
Éppen ezért Dóra könyve erősen ajánlott olvasmány mindazoknak is, akik a magyar egészségügyben dolgoznak, mert a kezelés mellett egy-egy jó szó ugyanúgy életmentő lehet egy kétségbeesett beteg ember számára, akinek egyáltalán nem mindegy, hogy SMS-ben közli vele az orvos, hogy már ne vegyen télikabátot, vagy végig mellette áll és megértően tájékoztatja a lehetőségeiről.
Mittelholcz Dóra könyvéből a hozzátartozók is sokat tanulhatnak arról, hogyan lehetnek leginkább a rákbetegséggel küzdők hasznára. „Sokan nem tudják, mit »kell« ilyenkor mondani, és kellemetlenül érzik magukat. De nekem az segített a legtöbbet, hogy a barátaim nem ítéltek meg másként. Ha kellett, segítettek, de egyébként ugyanúgy viszonyultak hozzám, mint a betegségem előtt. Viszont ha épp ki akartam panaszkodni magam, meghallgattak, vállon veregettek” – írja Dóra, aki szerint a huszonötezredik szívecske a Facebookon vagy a századik „Szeretlek, gondolok rád” SMS inkább idegesít, mint segít, mert ezek egy idő után már csak elcsépelt szavak.