Zuckerberg népe

„Az internetadó jó ötletnek tűnhetett, de nem az. Olyan, mint a reklámadó, ami csak azokban nem tett kárt, akikben kellett volna. A tüntetők viszont hosszú időre muníciót szolgáltathatnának egy érdeklődő kulturális antropológusnak. Egy erősen »szocialista« kötődésű »hipszter« (a szó egyébként már vagy hatvan éve foglalt és korántsem olyan kockásinges fazonokat jelöl, akik úgy néznek ki, mint egy partiarc és egy kanadai álfavágó különös elegye, aki most ugrott ki a Szemere-kormányból) megszervezte, Zuckerberg népe Tunéziát játszott, csak persze biztonságban, az ökölrázós gyurcsányista nénik csatlakoztak, és persze benézett néhány vénaszkenner-érzékeny fociultra is, ha már éppen arra jártak, utóbbiakra aztán sunyi módon megpróbálták ráverni a balhét, mert nekik már úgy is mindegy. Vizualizáltam is mindjárt, amint a Húgyos Tűzoltó (az első igazi kemény fejek egyike volt a Fradi táborban, még a hetvenes években a Csillagos Zolival együtt – tényleg, ki tud róluk?) szellemi örökösei egy-egy elaggott monitorral a hónuk alatt átballagnak a Kossuth térről a Lendvay utcába és adnak a redőnynek.

Minden együtt volt tehát egy jóízű Orbán, takarodjhoz. Nem is ez a baj. Szabad országban szabad emberek azt csinálnak, amit szabad. Nyugodtan lehet demokráciát követelni ebben a borzalmas diktatúrában, amiről aztán az elnyomott sajtó részletesen beszámolhat, különösen derűsen szemlélődő zenbuddhista rendőrök között. A dühös nénik szeme világa nem forgott veszélyben, hál' Istennek.

A baj az, hogy nem az a rock and roll, hogy halott egereket hajigálunk héccázér. A megvilágosodás pillanata az lesz, amikor az egybegyűltek nem a legújabb kütyükért állnak sorba, mint a konzumidióták, hanem összegyűjtik az összes vackot egy szép nagy halomba, és megmelegednek mellette. Amikor rádöbbennek, hogy mennyi drága időt pazaroltak a HR-esek, az adóhivatal és a titkosszolgálatok eldorádójára, exek felkutatására, értelmezhetetlen, soha többé meg nem nézett fotográfiák küldözgetésére, szánalmas félrekefélések megszervezésére, alsógatyás képek eljuttatására mások feleségének, aljas, névtelen, gyáva »kommentek« írására magukat markolászva a magány sötétjében, amikor újra beszélgetni kezdenek a családjukkal, a kocsmában és a buszon. Amikor kimennek a Napra.

Kezdetnek persze ez sem volt rossz. Zuckerberg népe ugyanis ezidáig meglehetősen inaktív volt, hogy finoman fejezzük ki magunkat. A szemkilövetéstől a függetlenedési próbálkozásokig bezárólag semmi, de semmi nem érte el az ingerküszöbüket, semmi, ami ebben a hazában történt. Most, hogy a Zorbán odapottyantott egyet az oltárukra és káromolni merészelte az istenüket, legalább előmásztak egy kicsit a virtuális térből, bele az életbe. Talán nem fáztak meg nagyon ebben a csúnya időben.”