Magyarország, a vonakodó gyarmat

„A washingtoni demokrácia-felfogás szerint addig hagyható szabadon rakoncátlankodni egy vazallus, amíg az a még megfelelőnek ítélt úton jár. Ha erről letérne, akkor a hűbérúr erővel tereli vissza az általa helyesnek ítélt irányba. Tehát az amerikai nyomásgyakorlás politikai üzenete teljesen egyértelmű: Csatlós vagy és az is maradsz, akkor is, ha ez neked nem tetszik, vagy esetleg másfelé is kacsingatnál. Ezt pedig az amerikai ügyvivő nem is túl burkolt formában meg is üzente a már fentebb is említett interjúban: »Azt reméljük, hogy példaként, vezetőként tekintenek ránk a világon. Olyan országként, ami tartja magát azokhoz az értékekhez és elvekhez, amit másoktól elvár.« Itt érdemes lett volna megkérdezni azonban, hogy melyek lennének ezek az értékek. A szövetséges államok vezetőinek törvénytelen lehallgatása? Vagy netán a guantanamoi börtön? Persze, tudjuk jól, hogy a vazallus nem kérdezhet.

Ez az üzenet viszont nagyon világos kell legyen minden hazai hatalmi erő számára. Ha horribile dictu 2018-ban egy teljesen demokratikusan megrendezett választáson a Jobbik lenne a befutó, akkor Washington a vonakodó gyarmatát azonnal megrendszabályozná. Itt persze nem rögtön arra kell gondolni, hogy B-52-es bombázók rombolnák porig Budapestet, de a kemény gazdasági szankciók és a nemzetközi elszigetelés bőven benne van a pakliban. Persze a demokratikus értékek védelmére hivatkozva korlátozni az emberek szabad akaratnyilvánítást és ezáltal a demokráciát meglehetősen ellentmondásos, de a világhatalmak érdekszférájának a határán fekvő gyarmatként ehhez hozzá kell szoknunk.”