„A választási időszak lezárultával nem csak a kormányoldal szabadul fel a kormányzati munka teljes hévvel történő folytatására, de a baloldali ellenzék is belecsaphat a lecsóba, itt a lehetőség számára az újragondolásra.
Merthogy van mit újragondolni.
A tét most már az, hogy hosszú távon is gyenge marad, vagy esetleg képes lesz-e megújulni. Az elmúlt három választáson az együttműködés számos formáját kipróbálták az ellenzékiek, de úgy tűnik, hogy a Fideszhez viszonyított helyzetükön nem dobott komolyat egyik pozitúra sem. Vezetőket, arcokat is cseréltek, de az sem segített, nem látunk egészen friss fazonokat, s ami ilyen szempontból lényeges, nem látunk olyanokat, akiktől komolyan összerezzennének a másik oldalon. A helyzet nem túl rózsás, hiszen az előrelépés alapjai is eléggé ingatagok. Ha addig nem áll a feje tetejére a világ, akkor 2018-ig csekélyek maradnak a baloldali pártok forrásai, az országos szervezettség felépítését pedig 2019-ig hátráltatja majd, hogy az önkormányzatokban is elég kevés emberük lesz. Ez azt jelenti, hogy kevés a fizetett, huszonnégy órában e pártoknak dolgozó alkalmazott.
Az önkormányzati választás nagyon sok szempontból furcsa volt. Az egyik ilyen furcsaság az volt, hogy míg például az áprilisi parlamenti választás előtt a baloldali szereplők inkább csak előkészítették, hogy különböző eredmények esetén milyen értelmezést adnak majd, addig most már előre magyarázták a bizonyítványt, s egész egyértelműen kirajzolódott, ki merre indul majd el.”