Kockázatnak tekintem például az Alkotmánybíróságot. Interjú.
„A Fideszben nagyon dicsérik a vezetése alatt felállt stábot, állítólag sokkal kevesebbszer hallják a politikusok, hogy az ötleteiket nem lehet törvényi formába önteni, mint az előd, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium idején.
Remélem, meg vannak elégedve velem. Szakpolitikus vagyok, az voltam, és az elkövetkező években is az leszek. Egy igazságügyi miniszternek szerintem az a dolga, hogy jogászként keressen megoldást a problémákra. Akkor is, ha olyan üggyel szembesül, amelyre mondjuk más tíz éve nem talált megoldást. Meggyőződésem, hogy ez csak akkor sikerül, ha az ember azonosulni tud a munka céljával. Én például teljes mértékben azonosulni tudtam a devizahiteles ügyek rendezésével és a választott jogi megoldással. Ezen a területen rendet kellett tenni.
Kik közvetítik a politikai célokat, megrendeléseket?
Meghallgat a frakció is, illetve ha a kormányülésen kerül elő egy probléma, akkor ott terjesztem elő a megoldási lehetőségeket. Azért választottak erre a posztra, ahol most vagyok, mert feltételezik rólam, hogy tapasztalt, az elmélet és a gyakorlat iránt egyaránt fogékony jogász lehetek. A jó jogász az előterjesztésében számba veszi a kockázatokat. Kockázatnak tekintem például az Alkotmánybíróságot. Rendkívül fontos intézmény, és számomra nem sértő, ha egy színvonalas AB-határozat azt állapítja meg egy jogi megoldásról, hogy az túlment egy bizonyos határon. (...)
Mint volt alkotmánybírót kérdezzük, ön átengedné a devizás törvényt?
Abszolút. Félre ne értsék, nem akarok senkit sem befolyásolni. 2010 óta nem vagyok tagja a testületnek, de azért tudok még alkotmánybírói fejjel gondolkodni. Ilyen szempontból talán van egy előnyöm, éreznem kell, hogy mik azok a mezsgyék, ahol elbukhat egy törvény. A nagyszerű minisztériumi stábommal együtt koncentráltunk arra, hogy kizárjuk az ismert kockázati tényezőket. Ismerjük az AB korábbi döntéseit, és ennek alapján bízom abban, hogy a testület számunkra kedvező döntést fog hozni. Persze, mindig történhet baleset, ebben az esetben azonban önvizsgálatot kellene tartanunk.”
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Kusovszky Imréné elkezdett utánaszámolni, és a Tisza-csomagban eddig mintegy 30 ezer forint havi mínuszt egészen biztosan talált, amit a nyugdíjasok zsebéből vennének ki.
„A jog és a józan ész győz egyelőre” – írta a Kreml egyik vezető megbízottja.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Ha a mindennapokban megtanulunk így figyelni, akkor nem ér váratlanul az sem, „amikor majd eljön az idők teljessége”, és azok között leszünk, akiket felvesznek, nem pedig azok közt, akiket otthagynak – ez az advent valódi ajándéka.
Miközben egész Európa az 50 ezer milliárdos háborús számlától hangos, a Tisza Párt elnöke egyetlen szótagot sem mert vesztegetni a témára. A kiabálás mögött kínos csend húzódik a magyarokat leginkább érintő ügyről, mert Magyar Péter nem mer szembemenni brüsszeli főnökeivel – mutatjuk, mi maradt ki a szónoklatból.
