„Mert hát ez a helyzet: nemcsak Orbán Viktor érzett rá a néplélekre, hanem a nép egyre nagyobb részének a lelke is Orbán Viktorra. Egészen addig a pontig, amíg az 1989 óta egyfolytában meglevő, és a néplélektől, vezérszükséglettől és hasonlóktól teljesen független kétharmados rendszer lehetővé nem tette, hogy teljhatalmat szerezzen magának, és többek között a választási rendszert is úgy alakította át, hogy ezt nagyon nehezen lehessen elvenni tőle.
Tény, hogy ha ez a politika, Orbán magasan kiemelkedik a magyar, sőt az európai mezőnyből, úgy játszik a tömegemberen, »mint virtuóz a hangszerén«, ahogy Oakeshott mondja a leaderről. Csak ez biztos nem a kormányzás. Arról Lánczi professzornak kevés mondanivalója van. Példának a rezsicsökkentést hozza fel mint zseniális húzást, de erről rögtön meg is mondja azt, amit józan ésszel is látni lehet: hogy ez eszköz, amellyel »olyan politikai előnyre tesz szert feltehetően, amire nincs válasza az ellenfeleinek«.
A valóságban a jó kormányzás eredménye, ugye, az volna, ha például a nettó reálkeresetek elérnék legalább a nálunk mélyebbről indult posztkommunista országok szintjét, mert már egy ideje nem azzal a pár százalékkal alacsonyabbak Magyarországon, mondjuk, Észtországhoz vagy Lengyelországhoz képest, amennyivel a rezsicsökkentés most átmenetileg besegít.