Az egyik, hogy bár úgy akarták kibekkelni a hátra lévő hónapokat, hogy nem mondanak semmit, elkezdtek fecsegni és most már mindenki tudja, hogy mi a Tisza igazi programja és hogy mire számíthatunk, ha nyernének a választásokon. Ebből nem kérnek az emberek.
A második, ha nincs mondanivalóm, ha nem akarok semmit se mondani, akkor nem megnyújtom, hanem lerövidítem azt az időt, amiben politikát csinálok. Magyar Péter ehhez képest az időmenedzsmentet is elszúrta:
hónapokig tartó országjárásba kezdett, ami ráadásul nyáron indult, miközben nincs mondanivalója, nem csoda, hogy elfogyott a lendület.
A politika hosszútávfutás. Egy maraton nem az első tíz kilométeren dől el, hanem az utolsó tízen, hogy maradt-e erőd, kitart-e az energiád. Magyar mozgásán látni, hogy fogy a levegő, besavasodik az izom, frissítő állomás sehol, az iramfutásból kóválygás lett és a Fidesz még csak most fog felmenni a pályára…
És a harmadik, egy elszalasztott lehetőség: a Pride-tüntetésen résztvevőkből nem épített politikai erőforrást, így ma már arra sem emlékszünk, hogy volt Pride – részletezte G. Fodor Gábor.