Érdekes lehet ma kormánypárti kommentelőnek lenni. Egy hétig tolták az utóvédharcot, aztán jön a Főnök, áttekinti a helyzetet és meghozza azt a döntést, amit már egy hete kellett volna.
„Sokan vélik úgy, hogy Orbán csak időhúzásra játszik, jövőre egy profi módon megszervezett nemzeti konzultációs bohóckodással és ügyes jogászkodással visszahozza a javaslatot kicsit más formában. Elképzelhető, a választási előregisztráció 2012 szeptemberi elvetése utáni decemberi visszahozása után nem ismeretlen forgatókönyv lenne ez. Mégis azt gondolom, hogy a mostani beszéd nem erről szólt. Orbán is pontosan tudja, hogy a keddi tömeg erre a hívószóra (és valószínűleg csak erre) bármikor kimegy újra tüntetni. Lehet az is, hogy azt gondolja, először elintézi a várható uniós balhét, az amerikai botrányt, és amikor csak itthonra tud koncentrálni, akkor veszi elő az ügyet újra. Véleményem szerint azonban nem fogja. Ha azokat az ügyeket rendezni tudja, akkor az internatadó már nem fog beleférni a mozgásterébe. Bosszút állni a bosszúállásért meg nem igazán bölcs dolog. A természetében persze benne van, de ahogy a mostani visszalépéssel is a józan észt tette a habitusa fölé, ezt később is meg fogja tenni.
Aktuálpolitikailag sokkal érdekesebb a körítés, amit a miniszterelnök a visszavonás mellé mondott. »Nézzük már meg, hogyan lehet az extraprofitot elvenni a szolgáltatóktól« – a saját bázisnak szóló gyógyír. Kicsit fájdalmas, hogy a saját bázis ilyen kádárista tempóval szólítandó meg (mert ugye az »extraprofit« már a társasági adózás után jelenik meg, és hát mi is számít »extrának«?). Ez csak annyi, hogy ne érezzék annyira vereségnek azt, ami az egy héttel elkésett visszavonás miatt azért mégiscsak az. És ha jövőre mégsem lesz erről »nemzeti konzultáció«, hát ki fog arra emlékezni?”