Cigányozás és újságírólélek

„Ha valaki azt gondolná, hogy Bánó András minapi megnyilvánulásával átlépett volna bármilyen szakmai, erkölcsi határvonalat, többszörösen téved. Egyrészt mondott ő ennél már cifrábbat is: szinte napra pontosan nyolc éve például az olaszliszkai gyilkosság másnapján arról kérdezte az akkori romaügyi államtitkárt, Teleki Lászlót, hogy milyen programmal lehetne átformálni a cigányság gondolkodását, hogy ne a bűnözés legyen az elsődleges elképzelésük a megélhetésre. Másrészt a nagytekintélyű, újságírók sorát kinevelő műsorvezetőjének kérdésfeltevése feltűnően rezonál arra a kommunikációs fordulatra, amely az elmúlt hónapokban a baloldalon, elsősorban a Demokratikus Koalíció és holdudvara környékén végbement.

A cigányozás trendi lett, és ebben jól láthatóan az úgynevezett baloldal sem akar lemaradni. A »cigánykérdés« nem megfelelő tematizálása mint a választási vereségi indok, a cigányozó volt főrendőr Pásztor Albert miskolci jelölése, az azt védő megszólalások, Gyurcsány Ferenc meglepő pálfordulása mind jól illenek a sorba.

Persze nehéz lesz - legalábbis a hagyományos baloldali értékek, szolidaritás, a szociális érzékenység és az emberek közti egyenlőség képviseletének lerombolása nélkül - versenyképesnek lenni azon a pályán, amelyen a Jobbik van otthon.

De az is lehet, hogy egyszerűen csak jó érzés végre lemosni a liberális reflektorfényben rájuk tapadt politikai korrektség hamis mázát és végre tabuk nélkül belemondani a világba azt, amit valójában gondolnak. Hiszen mindenki, még a maga a miniszterelnök is azt gondolja, hogy a politikai korrektség megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől, akkor meg minek tettetni?!”