Beszélnünk kell Habony Árpád ruhájáról

„Értem én, hogy mit akart Habony: lazábban viselni egy alapvetően elegáns ruhát. Lavírozni azon a tengelyen, amin sok modern férfi próbál lavírozni, a lazaság és az elegancia között. Ezt azonban talán csak jobban lehet csinálni.

Egy sportzakóhoz, ha nem volt kedve inget és nyakkendőt húzni, felhúzhatott volna egy hosszú ujjú pólóinget. Jól nézett volna ki. Ha építésznek, színházi rendezőnek vagy Steve McQueennek érezte volna épp magát, felhúzhatott volna hozzá egy garbót. Jól nézett volna ki. Egy gallér nélküli trikó egy zakó alatt azonban csak szomorú, esetlen és idétlen. Fiatal, nyurga fiúk szoktak így öltözni, fekete-fehérben – különösen, ha modellek vagy művészeti egyetemisták –, és még ők se néznek ki jól, de majd kinövik.

És az egészben a duplán szomorú, hogy ez nyilván egy gondosan megkomponált kép. Ami egy, az átlagemberhez képest korlátlan lehetőségekkel bíró embert ábrázol, aki ráadásul láthatóan szeret öltözködni. És nincs ott senki, aki azt mondja – kezdve Kaminski Fannyval –, hogy Árpád, ne.”