Martonyi János a nemzetközi történészszakma véleményére hivatkozva úgy fogalmazott: az akkori szereplők alvajárók módjára tántorogtak, és fogalmuk sem volt arról, mi vár Európára. A nagy háború okai közé sorolják a tévedéseket, a rossz helyzetfelmérést és a véletleneket – tette hozzá.
Martonyi János párhuzamot húzott az első világháború száz évvel ezelőtti kitörése és napjaink között, és úgy vélekedett: ma új kockázatok és felgyorsult folyamatok teszik még bonyolultabbá a világot. Álláspontja szerint a konfliktuskezelő-egyeztető mechanizmusok is erősebbekké váltak. „Meggyőződésem, hogy ésszerűbbé vált a világ” – jelentette ki a két korábbi Orbán-kormányban külügyminiszteri posztot betöltő politikus.
Tomka Béla szegedi történész, egyetemi tanár előadásában kifejtette: a 20. század elejére a nacionalizmus, a gyarmatosítás és a bolsevizmus a korábbinál nagyobb szerepet adott az erőszaknak.
Romsics Ignác akadémikus előadásában azt mondta: az Osztrák-Magyar Monarchia sorsát megpecsételte az első világháború végén az orosz forradalom és Oroszország kiesése a nyugati szövetségből, az utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly béketapogatózásainak nyilvánosságra kerülése és a Monarchia, illetve Németország közti egyezmény. Kiemelte, hogy a világháborút lezáró békék alapelve az etnikai önrendelkezés lett volna, de a valóság ettől jócskán eltért.
John Lukacs Egyesült Államokban élő magyar származású történész videón lejátszott előadásában az 1919-es Tanácsköztársaság kapcsán elmondta: a népbiztosok kétharmada zsidó volt, és bár ők egyáltalán nem képviselték a zsidóságot, ennek következményeként mégis felerősödött az antiszemitizmus. A katasztrófát nem lehet a zsidóság számlájára írni, a magyar társadalom gyenge, széteső volt, a nemzeti ellenállás erőtlen, Kun Bélát – a Tanácsköztársaság vezetőjét – a román hadsereg űzte ki az országból, és a Horthy Miklós vezette nemzeti hadsereg csak a román katonák távozása után nyert teret – fejtette ki.