Néhány alapelv

„Azt írod, hogy a demokraták feladata, hogy támogassák a diktatúrával szemben állókat. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a választóknak nincs feladatuk, nincs kötelezettségük! Ez a demokrácia lényege. A politikusoknak viszont van. A választók csak az igényeiket vetik össze a politikusok által kínáltakkal, legtöbbször persze nem igazán racionálisan. Az ő joguk, hogy tessen vagy ne tessen nekik ez a kínálat, és ezt a döntésüket lehet ugyan elemezni, sőt kell is, de semmiképpen sem lehet követelményeket állítani velük szemben. Érvelni lehet, hogy így vagy úgy döntsenek, vagy el lehet mondani, mi a véleményünk a döntésükről, de semmiképpen sem lehet feladatokat meghatározni a számukra. Ebben tehát nem értünk egyet.

Az a tételed sem állja meg a helyét, hogy a diktatúrával szembenállók nem lehetnek a demokrácia lejáratói. Ez súlyos következményekkel járó tévedés! Sőt, csak a diktatúrával szembenállók járathatják le a demokráciát a magatartásukkal, és/vagy a döntéseikkel. Igazolhatják a diktátor érveit, hogy a diktatúra káosz és döntésképtelenség – ahogyan ezt Orbán Viktor oly régóta hangoztatja. Nincs olyan diktatúra, amelyik képes lenne lejáratni a demokráciát, rágalmazni persze tudja, és ezt természetesen meg is teszi. A rágalmakat azonban csak akkor hiszik el az emberek, ha igazolva látják a demokraták viselkedésében. Most éppen ez a helyzet!

Azt írod, hogy ha Magyarországon diktatúra van, akkor nyilván ezzel szemben kell állást foglalni. Nyilván, csakhogy nem mindegy, miként! Senki sem tetszeleghet az egyetlen igazság birtokosának szerepében, még ti sem! No persze én sem, de ha a kritikát ilyen tetszelgésnek tekintenétek, az is rendkívül súlyos következményekkel járna.”